Temeskenéz

Temeskenéz (Satchinez, Knees)
A falu látképe a román és a szerb ortodox templommal
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Temeskenéz
Rang	községközpont
Irányítószám	307365
SIRUTA-kód	158537
Népesség
Népesség	2829 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	27[1]
Népsűrűség	46,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	102 m
Terület	98,88 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″45.94333333, 21.0397222245.943333°N 21.039722°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 36″, k. h. 21° 02′ 23″45.94333333, 21.0397222245.943333°N 21.039722°E
Temeskenéz weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Temeskenéz, 1904-ig Knéz (románul: Satchinez, korábban Chinez, németül: Knees, szerbül: Кнез) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Földrajz

Temesvártól 25 kilométerre északnyugatra fekszik, tengerszint feletti magassága 98 és 106 méter között váltakozik.

Nevének eredete

Nevét 1333-ban Kenes, 1421–27-ben Kenez, 1479-ben Knez, 1554-ben Kınızi, majd 1666-ban és 1717-ben ismét Kenez alakban említették. A 18. és a 19. században Knéz alakban állandósult (1723, Knes), majd a 20. század elején élesztették föl középkori nevét, a vármegyére utaló előtaggal ellátva. Román neve a sat ('falu') és a chinez ('kenéz', de egyben 'kínai' is) szavak összetételéből való.

Népesség

A népességszám változása

Etnikai és vallási megoszlás

1840-ben 2673 ortodox (román és szerb), 470 római katolikus és 39 zsidó lakosa volt. 1910-ben 3024 lakosából 1671 volt román, 999 német, 210 szerb, 89 főként cigány és 54 magyar anyanyelvű; 1959 ortodox és 1051 római katolikus vallású, míg a zsidók száma négy főre apadt. 2002-ben 2818 lakosából 2395 vallotta magát román, 308 cigány, 65 német, 27 szerb és 19 magyar nemzetiségűnek; 2471 volt ortodox, 203 pünkösdi vallású, 84 római katolikus és 37 baptista.

Története

A középkorban főként Csanád vármegyéhez tartozott, és Kinizsi Pál egyik lehetséges származási helyének tartják. A mellette egykor feküdt Kenézrekeszén (1390, Kenezrekeze) 1480-ban vár állott. A török hódoltság alatt szerbek lakták. A 18. század eleji háborúkban lakossága meggyérült, 1717-ben csupán tíz házat írtak össze benne. A szerbek mellé 1753-ban nagy- vagy kisszurduki románok települtek. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A kamara 1796-ben huszonhárom német családot telepített a románok és szerbek közé. A betelepítés a következő évtizedekben folytatódott.

Az utcarendbe szervezésekor, 1819-ben a német lakosságot a falu délkeleti peremre telepítették, 64 házba.^[2] Az új római katolikus gyülekezet 1823-ig, temploma elkészültéig a billédi plébánia filiája volt. 1838-ban 209 jobbágytelket számlált. Ekkoriban főként búzát és kukoricát termeltek benne és nagy mennyiségben tenyésztettek juhot. Határának 62%-a volt szántó, 18% rét és 11% legelő. A terület kb. 85%-ban úrbéres föld volt. 1848 november közepén itt foglalt állást Nagysándor József Georg Rukavinával szemben, aki Temesvár és Arad között igyekezett összeköttetést teremteni. A hónap 20-án Nagysándor a túlerő elől Zsombolya felé vonult vissza. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne.^[3] 1951-ben a Bărăganra hurcolt németek házaiba moldvai és dobrudzsai telepeseket költöztettek, majd 1956 és 1961 között újabb román családokat telepítettek be. Német (sváb) lakossága az 1970-es években és 1989 után elhagyta. A római katolikus plébánia 1992-ben szűnt meg.

Látnivalók

• A falu és Baracháza közötti Temeskenézi mocsarak a Bánát madárparadicsoma. 1942-ben, vegyes gémpopulációja miatt nyilvánították védett területté, és eddig 132 madárfajt figyeltek meg itt. Jelenleg egy 122 hektáros fészkelőterületből és egy 1072 hektáros pufferzónából áll.^[4]
• A Grădiște határrészben (é. sz. 45°56’10’’, k. h. 21°1’26’’) valószínűleg 13–14. századi földvár sáncai, amelyet a helyi hagyomány Kinizsi Pálhoz köt.^[5] A romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06082 sorszámon szerepel.^[6]
• Román ortodox temploma barokk stílusban, 1804-ben épült.
• Római katolikus temploma 1822–23-ben épült, és Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelték föl. Toronysisakja régen a mainál lényegesen karcsúbb és magasabb volt.
• Szerb ortodox temploma 1889-ből való.

Gazdaság

A falutól délnyugatra és délkeletre 1965^[7] vagy 1968 óta kőolajat termelnek ki. A község területének 81%-a szántó és 6%-a legelő.

Híres emberek

• Itt született 1846-ban Emanuil Ungureanu ügyvéd, bankár és mecénás.
• Itt született 1942-ben Martin Roos temesvári római katolikus püspök.

Jegyzetek

Források

• www.knees-im-banat.de (németül)
• Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
• Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.