Lyoni metró

Lyoni metró
Adatok
Ország	Franciaország
Helyszín	Lyon
Típus	metró közösségi közlekedési hálózat
Átadás	1978. május 2.
Hálózat hossza	31,8 km
Vonalak száma	4
Állomások/megállók száma	44
Nyomtávolság	1435 mm
Feszültség	650 V DC railway electrification
Napi forgalom	740 000
Éves forgalom	198 200 000 (2016)[1][2] 212 400 000 (2018)[3]
Üzemeltető
Üzemeltető	TCL
Tulajdonos	SYTRAL Mobilités
Elhelyezkedése
Lyoni metró Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 45′ 32″, k. h. 4° 50′ 29″45.758888888889, 4.841388888888945.758889°N 4.841389°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 32″, k. h. 4° 50′ 29″45.758888888889, 4.841388888888945.758889°N 4.841389°E
A Lyoni metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyoni metró témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A lyoni metró (francia: Métro de Lyon) egy gyorsvasúthálózat 4 vonallal, 31,8 kilométeres hálózattal és 44 állomással Franciaországban. A C vonal felsővezetékes táplálással van ellátva, míg a többi vonal harmadik sínnel.

Története

1974-ben indult a Croix-Rousse és Croix-Paquet megállóhelyek között a fogaskerekű vasút, melyet 1978-ban C jelzéssel az akkor indult metróhálózatba integráltak. A vonal egy új megállóhelyet kapott, így az akkor három megállós szakaszon járt Hôtel de Ville - Louis Pradel állomásig. Utoljára 1984-ben hosszabbították meg, így útvonala két megállóval hosszabb lett és azóta Hénon állomás érintésével Cuire végállomásig közlekedik.

1978. május 2-án indult el hivatalosan a lyoni metróhálózat az A és B vonal indulásával. Az A vonal végállomása Perrache és Laurent Bonnevay, míg a B vonalé Charpennes és Part-Dieu volt. A B vonal 1981. szeptember 9-én Jean Macé, majd 2000. szeptember 4-én Gerland állomásig hosszabbodott, míg 2013. december 11-étől Gare d'Oullins végállomásig jár.

Franciaország első automata metrója az 1991. szeptember 4-én Gorge-de-Loup és Grange-Blanche állomások között indított, lyoni D vonal volt. Egy évvel később, 1992. december 11-étől Gare de Vénissieux (magyarul: Vénissieux vasútállomás) a végállomása. A vonal 1997. április 28-án hosszabbodott meg utoljára, nyugati végállomása Gare de Vaise (magyarul: Vaise vasútállomás) lett.

Vonalak

Vonal	Útvonal	Átadva	Utolsó fejlesztés	Hossz (km)	Állomások száma
	Perrache ↔ Vaulx en Velin La Soie	1978	2007	9,2	14
	Charpennes ↔ Gare d'Oullins	1978	2013	7,7	10
	Hôtel de Ville ↔ Cuire	1974	1984	2,4	5
	Gare de Vaise ↔ Gare de Vénissieux	1991	1997	12,5	15
Összesen				31,8	44

Térkép

Forgalom

Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lyon metro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Stéphane Autran: Imaginer un métro pour Lyon: Des études préliminaires à l’inauguration de la première ligne 1960–1978: Études. (franciául) Lyon: Communauté urbaine de Lyon – Direction de la Prospective et du Dialogue Public. 2008. arch Hozzáférés: 2013. december 11.  
• Christoph Groneck: Neue Straßenbahnen in Frankreich. Die Wiederkehr eines urbanen Verkehrsmittels. (németül) Freiburg: EK-Verlag. 2003. 120. o. ISBN 3-88255-844-X  
• Christoph Groneck: Metros in Frankreich: Paris, Marseille, Lyon, Lille, Toulouse, Rennes, Rouen & Laon. Berlin: Schwandl. 2006. 92. o. ISBN 3-936573-13-1  
• Guy et Marjorie Borge – René Clavaud: Les transports à Lyon. Du Tram au Métro. (franciául) Szerk. Jean Honoré. Lyon: J. Honoré. 1984. ISBN 2-903460-08-6  
• René Waldmann: La grande Traboule. (franciául) Lyon: Ed. Lyonnaises d'Art et d'Histoire. 1991. ISBN 2-905230-49-5  
• René Waldmann: Les Charmes de Maggaly. (franciául) Lyon: Ed. Lyonnaises d'Art et d'Historie. 1993. ISBN 2-905230-95-9  

További információk

• A TCL hivatalos honlapja (angol nyelven). tcl.fr. [2018. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 21.)