Zilah

Zilah (Zalău, Zillenmarkt)
Wesselényi-szobor
Zilah címere Zilah zászlaja
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Rang	municípium
Községközpont	Zalău
Beosztott falvak	Felsőnyárló
Polgármester	Ionel Ciunt
Irányítószám	450006–450167
Körzethívószám	2 60
SIRUTA-kód	139704
Népesség
Népesség	52 092 fő (2021. dec. 1.)[2] +/-
Magyar lakosság	6108 (12%, 2021)[3]
Község népessége	52 359 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	695 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	275 m
Terület	90,09 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 11′ 28″, k. h. 23° 03′ 26″47.191111111111, 23.05722222222247.191111°N 23.057222°EKoordináták: é. sz. 47° 11′ 28″, k. h. 23° 03′ 26″47.191111111111, 23.05722222222247.191111°N 23.057222°E
Zilah weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zilah témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zilah (e. ['zilax] vagy ['zilaj], románul Zalău [népnyelven és a XX. század közepéig hivatalosan: Zălau], németül Zillenmarkt, korábban Waltenberg) megyei jogú város Romániában Szilágy megyében. A város Szilágy megye mai székhelye, 1972 óta municípium.

Fekvése

Kolozsvártól 86 km-re északnyugatra a Zilah-patak két partján fekszik. A 20. században Vártelek (Ortelec) falut csatolták hozzá, ma Felsőnyárló (Stâna) is hozzá tartozik.

Nevének eredete

A Zilah név eredetére többféle magyarázat is van. Az egyik szerint török eredetű, fegyvert jelent. Voltaképp azt az övet jelenti, a melybe fegyverét dugja az ember: Silah és silaj (ejtsd: szilah, szilaj). Lehetséges, hogy avar telep lehetett, bár az avar nép nyelvéről nem állapítható meg biztosan, hogy török volt-e. Felmerül a szláv eredet lehetősége is, Dr. Asbóth Oszkár is ezt a változatot támogatja. "Dr. Pethő Sándor a Szilágy 1900. évi 15. számában följegyez néhány szót Zilah nevéről. A herczegovinai Focsa községtől délnyugotra, talán már a montenegrói határban, félkör alakú hegy van, melyet Zilajnak neveznek. Zilaj, szerinte, délszláv nyelven jelent övet. Ázsia keleti szélén szintén van Zilah nevű helység."^[4]

Anonymus krónikájában Zyolc és Ziloc néven szerepel, 1220-ban a Váradi regestrumban villa Ziloc. 1246-ban curtis pontificalis Zijlac, 1281-ben és 1318-ban Zylah, 1344-ben Zylach, 1473-ban oppidum Zylah, 1750-ben Zilach, 1601-ben Zila, népies alakja Zilaj, és később honosodik meg a ma is használt Zilah név.^[5]

Története

A város területe már a rómaiak által is ismert volt, erre utal a határában található őrtorony és római út maradványa.

A települést 1150-ben Zyloc néven említik először. Valószínűleg ugyanúgy szász vendégtelepeseket hozatott ide Eufrozina magyar királyné, mint ugyanebben az időszakban Besztercére. Hogy királynéi hatáskörben volt a telepítés, arra visszakövetkeztethetünk abból, hogy később III. Béla magyar király első felesége, Anna királyné a zilahi vám éves jövedelmének ötödrészét adományozta meszesi Szent Margit-kolostornak (s mindezen információ szintén királynéi oklevélből maradt ránk 1281-ből).^[6] Vagyis a királynék rendelkeztek felette. A németek ajkán a magyarul "szilok"-nak ejtett név "szilah"-há lágyult, s mivel az "-ah" végződés német szokás szerint általában olyan településeknél fordul elő, melyeknél a településen keresztülfolyó patak ("-bach") is benne szerepel a településnévben, a németek "szilah"-nak nevezték el a település patakját is a maguk nyelvén. A városnak 13. századi többször átépített református temploma van, mely mai formáját az 1907-es felújítással nyerte el.

1876-ig Közép-Szolnok vármegye központja, 1876-tól Közép-Szolnok vármegye és Kraszna vármegye egyesítése által létrejött Szilágy vármegye és Zilahi járásának székhelye a trianoni békeszerződésig.

1919 februárjában a Székely Hadosztály egységei visszafoglalták, de nem sokáig maradt magyar kézen.^[7] 1940-ben a magyar bevonuláskor a román ellenállásnak román adatok szerint 21 román halálos áldozata volt.

Népessége

Népességi adatok nemzetiségi eloszlásban a hozzátartozó és beolvadt településekkel együtt:

Látnivalók

• Református temploma 13. századi eredetű.
• Báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós emlékműve – Fadrusz János alkotása – a főtér végében áll, földosztás közben ábrázolja a nagy reformkori politikust.
• Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész interaktív Ady-szobra a Wesselényi-szobor közelében^[8][9]
• A várostól 1,5 km-re 450 m magasan római út és 2. századi őrtorony maradványai láthatók.
• A városi múzeumban kiállítás látható az itt talált római emlékekből.
• Zilahi Elméleti Líceum Wesselényi-kollégium – "Colegiul Național Silvania" – Ady Endre egykori iskolája.
• Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum

Ismert emberek

• Itt született 1807-ben Beretzky György jogász, alispán.
• Itt, a Wesselényi-kollégiumban volt diák 1892–1896 között Ady Endre költő.
• Márton Gyula (1916 Nagymon – 1976 Kolozsvár) a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem neves nyelvész professzora és tanszékvezetője itt végezte középfokú tanulmányait és itt érettségizett 1936-ban.
• Itt született 1892-ben Győri Illés István író, költő, újságíró, szerkesztő.
• Itt született Lábass Juci színésznő (született: Zilah, 1896. július 22.– meghalt: Budapest, 1932. augusztus 24.)
• Itt született 1903-ban Daróczi Lajos író, újságíró.
• Itt született 1903-ban és itt hunyt el 1946-ban Mindszenti Nagy Ottó református lelkész, egyházi író és magyar nyelvtörténész.
• Itt született 1910-ben Koós Kovács István író, költő, újságíró, szerkesztő.
• Itt született 1912-ben Diószegi Lajos kántortanító, általános iskolai magyar–történelem szakos tanár, művelődésiház-igazgató.
• Itt született 1921-ben Kövendi Sándor kémiai szakíró, gyógyszerkutató.
• Itt született 1924-ben Seres Zsófia magyar irodalomtörténész, szerkesztő.
• Itt született 1927-ben Győri Magda tankönyvszerkesztő és pedagógiai szakíró.
• Itt született, élt és alkotott Wagner Ernő (1935-1996) levéltáros, történész.
• Itt született 1943-ban Márton Ferenc építészmérnök, újságíró, költő.
• Itt született 1944-ben Wéber Cecília pszichológus, lélektani és szociológiai szakíró.
• Itt született 1952-ben Simonfi József költő.
• Itt született 1955-ben Virág Magdolna magyar néprajzkutató, néprajzi szakíró.
• Itt született 1973-ban Urházy Gábor László magyar színész.
• Itt működött 1862–1897 között Szikszai Lajos országgyűlési képviselő, alispán, királyi tanácsos, Zilah és Szilágy vármegye politikai, gazdasági és kulturális életének jeles személyisége.
• Itt működött 1888-1919 között, mint árvaszéki tisztviselő Balázs Árpád zeneszerző (sz.: 1874. november 16. Kolozsvár, – elhunyt: 1941. március 23. Budapest), dalköltő, a magyar nóta koronázatlan királya, legszebb dalai, nótái a városhoz kötik. Legismertebb a sok zilahi dala közül a „Gyere velem akáclombos falumba” című itt született 1902-ben.
• Itt hunyt el 1895-ben Keményffy József magyar és amerikai szabadságharcos katona.

Testvérvárosok

• Gyula, Magyarország
• Haegebostadt, Norvégia
• Imola, Olaszország
• Kvinesdal, Norvégia
• Nagybánya, Románia
• Szentendre, Magyarország

Képgaléria

• 
  A református templom
• 
  A római katolikus templom
• 
  A városháza
• 
  Az egykori Református Kollégium (ma Silvania Főgimnázium) épülete
• 
  A főtér
• 
  Az ortodox székesegyház
• 
  Simion Bărnuțiu mellszobra a róla elnevezett líceum előtt

Jegyzetek

1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
4. ↑ Petri Mór: Szilágy vármegye monográphiája II. kötet III. rész 1. fejezet [1]
5. ↑ Archivált másolat. [2019. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
6. ↑ Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Budapest, 2005, 33-34. o.
7. ↑ Ablonczy Balázs 2022: Száz év múlva lejár? Budapest, 105-106.
8. ↑ Krónika, 2020. január 25. Online hozzáférés
9. ↑ Magyar Nemzet, 2020. január 25.Online hozzáférés

Bibliográfia

• János Kovács Kuruc, Zilah vallási életéről, In: Limes, 2000, 3, nr. 1-2, p. 138-143.
• Éva Lakóné Hegyi; Wagner, Ernő. A zilahi kalandosok, In: EM, 2001, 63, nr. 1-2, p. 30-41.
• Petri Mór, Szilágy vármegye monographiája (I-VI, Budapest, 1901-1904).
• Florin Mirghesiu, Modernitatea Zalăului. In: AMPZ, 2001, 2, nr. 4, p. 11-19.
• Moroti, Elisabeta. Scurtă privire istorică asupra dezvoltării economice a orașului Zalău, In: AMPZ, 2001, 2, nr. 4, p. 36-39.
• Municipiul Zalău. Prezentare. In: AMPZ, 2002, 3, nr. 7-8, p. 154-161.
• Elena Muscă, Meșteșugari zălăuani și locul lor în structurile administrației publice locale, In: AMP, 2003, 25, p. 325-332.
• L. Nicoară; Pușcaș, Angelica. Rolul municipiului Zalău în zona de contact dintre depresiunea Transilvaniei și Dealurile de Vest, In: Studia geogr., 1999, 44, nr. 1, p. 99-112.

forrás: https://web.archive.org/web/20190112204236/http://www.zilah.net/ , Zilahi közösségi oldal!

További információk

• https://web.archive.org/web/20090117041059/http://www.salaj.insse.ro/main.php
• (angolul) https://web.archive.org/web/20131116075450/http://www.insse.ro/cms/files/pdf/ro/cap2.pdf PDF
• A zilahi Vigadó („Transilvania”) leírása a Romániai magyar lexikonban

Kapcsolódó szócikkek

• Zilah magyar irodalmi és művelődési élete