Thévenin-tétel

A képen a fekete doboz tartalma helyettesíthető egy ideális feszültséggenerátorral és egy sorba kapcsolt ellenállással

A villamosságtanban Thévenin tétele a hálózatanalízisben használt tétel, ami azt mondja ki, hogy két pólus felől, bármely, csak áram- illetve feszültséggenerátorokat és ellenállásokat tartalmazó (tehát lineáris) villamos hálózat helyettesíthető egy valós feszültséggenerátorral (egy ideális feszültséggenerátor és egy vele sorba kapcsolt ellenállás).[1] A tétel nemcsak ellenállásokra, hanem egyetlen frekvenciát tartalmazó váltakozó áramú rendszerek esetén impedanciákra is alkalmazható. A tételt tulajdonképpen Hermann von Helmholtz német mérnök fedezte fel 1853-ban, de Léon Charles Thévenin francia telegráfmérnök nevéhez kötjük, aki 1883-ban fedezte fel újból.

A Thévenin-tétel számolása

  • A Thévenin-helyettesítésben a generátor feszültsége megegyezik az eredeti hálózat kijelölt kapcsain mérhető üresjárási feszültséggel (a vizsgált kapcsok közti feszültség, ha nincs terhelő ellenállás bekötve)
  • Az ellenállás nagysága megegyezik a dezaktivizált hálózat eredő ellenállásával (az "AB" oldal felől nézve), ilyenkor a szuperpozíció-tételhez hasonlóan a (független) feszültséggenerátorokat rövidzárnak, az áramgenerátorokat szakadásnak kell tekinteni.

A Thévenin-tétel alkalmazható egyen- és váltóáramú hálózatokra is, azonban váltóáramú hálózatnál figyelembe kell venni az induktív és a kapacitív tagokat is, tehát komplex módon kell számolni.

Példa:

Az eredeti kapcsolás
1. lépés: kiszámítjuk az üresjárási feszültséget
2. lépés: Kiszámítjuk az eredő ellenállást
3. lépés: A Thévenin-helyettesítés

1. lépés:

U v = R 2 + R 3 ( R 2 + R 3 ) + R 4 V 1 {\displaystyle U_{\mathrm {v} }={R_{2}+R_{3} \over (R_{2}+R_{3})+R_{4}}\cdot V_{\mathrm {1} }}
= 1 k Ω + 1 k Ω ( 1 k Ω + 1 k Ω ) + 2 k Ω 15 V {\displaystyle ={1\,\mathrm {k} \Omega +1\,\mathrm {k} \Omega \over (1\,\mathrm {k} \Omega +1\,\mathrm {k} \Omega )+2\,\mathrm {k} \Omega }\cdot 15\,\mathrm {V} }
= 1 2 15 V = 7.5 V {\displaystyle ={1 \over 2}\cdot 15\,\mathrm {V} =7.5\,\mathrm {V} }

2. lépés:

R b = R 1 + [ ( R 2 + R 3 ) R 4 ] {\displaystyle R_{\mathrm {b} }=R_{1}+\left[\left(R_{2}+R_{3}\right)\|R_{4}\right]}
= 1 k Ω + [ ( 1 k Ω + 1 k Ω ) 2 k Ω ] {\displaystyle =1\,\mathrm {k} \Omega +\left[\left(1\,\mathrm {k} \Omega +1\,\mathrm {k} \Omega \right)\|2\,\mathrm {k} \Omega \right]}
= 1 k Ω + ( 1 ( 1 k Ω + 1 k Ω ) + 1 ( 2 k Ω ) ) 1 = 2 k Ω . {\displaystyle =1\,\mathrm {k} \Omega +\left({1 \over (1\,\mathrm {k} \Omega +1\,\mathrm {k} \Omega )}+{1 \over (2\,\mathrm {k} \Omega )}\right)^{-1}=2\,\mathrm {k} \Omega .}

Konvertálás Norton-tétellé

A Thévenin-féle helyettesítő áramkör konvertálható Norton-helyettesítéssé, a következő módszerrel:

R T h = R N o {\displaystyle R_{Th}=R_{No}\!}
V T h = I N o R N o {\displaystyle V_{Th}=I_{No}R_{No}\!}
V T h / R T h = I N o {\displaystyle V_{Th}/R_{Th}=I_{No}\!}

Források

  1. Demeter Károlyné – Dén Gábor – Szekér Károly – Varga Andrea. Villamosságtan I. (Óbuda), 4. változatlan utánnyomás, BMF-KVK (2006) 
Sablon:Hálózatanalízis tételek
  • m
  • v
  • sz
A villamosságtan hálózatanalizálási tételei
Thévenin-tétel •  Norton-tétel •  Szuperpozíció •  Millman-tétel