Törpekákások

A törpekákás iszaptársulások (Isoëto-Nanojuncetea Br-Bl. et R. Tx. ex Westhoff & al. 1946) társulástani osztálynak egyetlen, Magyarországon is előforduló rendje a törpekákásoké (Nanocyperetalia Klika 1935).

Elterjedésük

A rend Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európa törpekáka vegetációjának társulásait tartalmazza. Ezek bárhol az országban előfordulhatnak.

Növényzetük, fajösszetételük és betelepülésük

Növényborításuk rendszerint gyér; állományaik fajszegények. Gyakoriak a „törpezsombékok” kisebb csomói és a leterülő hajtású, talajra simuló növényi formák.

A szabaddá váló felszíneken sok esetben először

mohák:
- becősmohák, például Anthoceros punctatus,
- lombosmohák, például Drepanocladus aduncus,
- körtikemoha (Physcomitrium pyriforme),
- májmoha (Riccia spp.) és

moszatok (tűfejmoszat, Botrydium granulatum) jelennek meg.

Később indulnak fejlődésnek a magasabb rendű növények, amelyeknek többsége vagy apró termetű kákaféle:

barna palka (Cyperus fuscus),
sárga palka (Pycreus flavescens),
apró csetkáka (Eleocharis acicularis),
iszapkáka (Dichostylis micheliana),
henye káka (Schoenoplectus supinus),

vagy szittyóféle:

fülemüleszittyó (Juncus articulatus),
varangyszittyó (Juncus bufonius),
iszapszittyó (Juncus tenageia),
békaszittyó (Juncus effusus).

A növényzet jellemző alkotói az iszapgyopárok:

Gnaphalium uliginosum,
Gnaphalium luteo-album.

Jellemző leterülő formák:

látonya (Elatine spp.),
bajuszpázsit (Heleochloa spp.),
henye pimpó (Potentilla supina),
heverő orbáncfű (Hypericum humifusum).

Jellegzetes, kis termetű kétszikűek:

iszaprojt (Limosella aquatica),
iszapfű (Lindernia procumbens),
csepplen (Radiola linoides),
centike (Centunculus minimus).

Életmódjuk, termőhelyük

Kialakulásuk alapvető feltételei:

a rövid vegetációs időszak,
a tartósan vagy átmenetileg nedves környezet és
az évelő növényzet hiánya – bár a sekély vízzel hosszan elárasztott rizsvetésekben is feltűnhetnek.

A vegetációs időszak hosszát legtöbbször a tartós vízborítás szabja meg – általában ez pusztítja el az évelő szárazföldi növényzetet bár, ezek a társulások ritkábban antropogén hatásra is kialakulhatnak. A fentiek ártelmében a törpekákások jellemzően azonális növénytársulások, bár az egyes társulások között edafikus és klímafüggő jellegűek is feltűnnek.

A környezeti elemek ilyen gyors fluktuációját csak a gyors életciklusú fajok viselik el. A folyómedrek, hullámterek rendszeres elárasztása, kedvezőtlen mechanikai tulajdonságú, nitrogénszegény, nyers öntéstalajt hagy maga után, és ez nagyban befolyásolja a megtelepülő növényzet fajösszetételét. A kiszáradó hullámtéri árkokban, kubikgödrök vizében a bepárlódás miatt (főleg a felszínhez közel) megnő a karbonáttartalom; a mentett ártereken kevesebb só is felhalmozódhat.

Az antropogén hatások lényege a természetes szukcesszió gátlása. A hordalékok változatos minősége miatt az öntéstalaj sokféle lehet, akár nitrogéngazdag felszínek is kialakulhatnak.

A törpekákások tipikus pionír társulások. Állományaikba gyakran még a vegetációs időszakban is hatolnak be más társulások fajai, amelyek fokozatosan teljesen új társulásokat alakíthatnak ki.

Rendszertani felosztásuk

A társulástani rend két, a Kárpát-medencében előforduló csoportja:

törpekákagyepek (Nanocyperion Koch ex Libbert 1932) – öt alcsoporttal, kilenc növénytársulással;
szikesedő hordaléktalajok iszapnövényzete (Verbenion supinae Slavnić 1951) – három növénytársulással.