Szentiványi Jenő

Szentiványi Jenő (Ercsi, 1909. július 18.^[3] – Budapest, 1986. szeptember 8.) tudományos-fantasztikus és ifjúsági író.

Élete

Szentiványi Gyula Antal és Kovács Mária fia. Apja kereskedelmi hajókon szolgált mint kapitány, s útjaira sokszor magával vitte fiát is. 13 éves korától járt Jamaikán, a Fülöp-szigeteken és Borneón is. Első írásai tizenhét éves korában jelentek meg, riportokat írt a Magyar Cserkész című cserkészlapba, illetve rövidebb novellái jelentek meg különböző kalendáriumokban. Középiskolai tanulmányai végeztével az MTI-nél kezdett dolgozni, munkáját egyetemi tanulmányai közben is folytatta. Másodéves korától három éven keresztül a Szeleta-barlang ősemberleleteit tanulmányozta. Legismertebb regénye, A kőbaltás ember először 1937-ben jelent meg (a mű megjelent a Delfin könyvek sorozatban is, Sebők Imre illusztrációival). A munka három, egymástól eltérő ősembertípusról szól. 1938-ban Az Est című lap munkatársa lett, közgazdasági témákkal foglalkozott. 1944 őszén illegalitásba vonult. A második világháború után, 1945-től több intézmény sajtófőnöke, különböző lapok szakmai szerkesztője volt. Az 1950-es évek elejétől mint szabadúszó író tevékenykedett.

Munkái

Szentiványi Jenő regényei, ifjúsági kötetei sok kiadást értek meg az évtizedek során, a zárójelben az évszám az első kiadás dátumát jelöli.

• A támaszpont (regényrészlet, Galaktika 55., 1984)
• A kőbaltás ember (1937)
• A görög gálya titka (1961)
• A fehér csapat (1981)
• Tizenkét halálos perc (1969)
• Az óceán világa (1967)
• Gépünk motorja lángol! (elbeszélések, 1991)
• A postának mennie kell (1977)
• Fegyverdörgés és tengerár (1970)
• Párbaj a levegőben (elbeszélések, 1955)
• A fekete bocskor (1937)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Az Új Tükör című lap 1984. 28. száma, Öreg rókák szerda estéi című írás, interjú Szentiványi Jenővel