Szőlőtörköly

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A szőlőtörköly a szőlőfürtök kipréselése után visszamaradó szilárd kocsány-, héj- és magrészek.^[1] A vizes törköly lepárlásával nyert szeszt törkölypárlatnak nevezzük, ilyen például a magyar törkölypálinka, vagy az olasz grappa.

A törköly felhasználási módjai:

90 százalékából finomszeszt állítanak elő, melyet az Európai Unió átvesz és ipari célú felhasználásra értékesít.

A fennmaradó (10%) mennyiségből:

törkölypálinka és
borecet készül.
A törkölyből kinyert szőlőmagot, illetve szőlőmagolajat a kozmetikai ipar és a természetgyógyászat használja.
A visszamaradó anyagból takarmány készül, de jellemző
a szerves trágyaként való felhasználás is.
Megfelelő égető berendezéssel hő- és villamos energia is nyerhető belőle.
A törkölyt magángazdasági méretekben lőre (törkölybor, csiger, kapásbor) készítésére is használhatják, de ennek forgalomba hozatalát jogszabály tiltja Magyarországon.