Salzgitter

Salzgitter
Salzgitter címere Salzgitter zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Alsó-Szászország
Járás	Alsó-Szászország
Rang	járási jogú város
Alapítás éve	1942. április 1.
Polgármester	Frank Klingebiel (CDU)
Irányítószám	38226 38259 38228 38229 38239
Körzethívószám	05341 05300 05339
Rendszám	SZ
Testvérvárosok	Lista Gotha (1988–) Imatra (1970–) Swindon (1975–) Créteil (1980–) Sztarij Oszkol (1987–)
Népesség
Teljes népesség	104 548 fő (2022. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	466,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	223,91 km²
Időzóna	CET, UTC+1
é. sz. 52° 09′ 01″, k. h. 10° 21′ 34″52.150277777778, 10.35930555555652.150278°N 10.359306°EKoordináták: é. sz. 52° 09′ 01″, k. h. 10° 21′ 34″52.150277777778, 10.35930555555652.150278°N 10.359306°E
Salzgitter Pozíció Alsó-Szászország térképén
Elhelyezkedése Alsó-Szászország térképén
Salzgitter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salzgitter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Salzgitter járási jogú város Németországban, Alsó-Szászországban. A tartomány egyik legnagyobb ipari központja, az ország legfiatalabb városainak egyike. 1942. április 1-jén 28 község összevonásával hozták létre. Az új település központja a 13. század óta fennálló Bad Salzgitter lett.

Fekvése

Alsó-Szászországban, Goslarból a B6-os úton elérhető település.

Népessége

Története

A mai Salzgitter környékén az első emberi lakóhelyek bizonyítéka a Salzgitter Lebenstedt régészeti hely, ahol 1952-ben mamutok, rénszarvasok és a neandervölgyi emberek csontdarabjait tárták fel. Az egymást átfedő régió hatalmas vasérc lelőhelyei, már ismertek voltak a Krisztus születése előtti időkben is.

Salzgitterben épült fel a II. világháború előtt és alatt a Hermann Göring Birodalmi Művek, az a nagy acélipari vállalat, amely a II. világháború végén már 9 nagyolvasztóból, egy komplett hengerműből és a hozzá tartozó öntődéből állt. Az üzemeket 1945-ben a szövetséges hatalmak döntése eredményeképpen 1945 után leszerelték, majd 1951-ben hozzáfogtak újjáépítéséhez. 1971-ben az acélműben és a hozzá tartozó kiegészítő üzemekben már 60 000 ember dolgozott.

A város ipari fejlődését a déli határában található az ország egyik legnagyobb vasérctelepe, ahol a föld mélye mintegy 2,5 milliárd tonna ércet rejt magában.

A várost a tervezők egy része „mintaváros”-nak tartja, mivel beépített zöldövezetek szabdalják keresztül. A 28 egymástól különálló kisebb-nagyobb községet ugyanis eredetileg kisebb erdősávok választották el egymástól.

A város azonban nemcsak mint ipari centrum ismert, hanem egyben üdülőkörnyék is, melyet kitűnő gyógyvizének és termálfürdőinek köszönhet. Salz-Lebenstedt mellett egy 45 hektáros tó is található, mely egyben a vízisportok kedvelőinek kedvenc helye.

Galéria

• 
• 
  Szent Erzsébet katolikus templom
• 
• 
• 
  Luther Márton-templom (ev.)
• 
  Szent András-templom (ev.)
• 
• 
  Szent János-templom (ev.)
• 
• 
• 
• 
• 

Jegyzetek

Források

• Német Szövetségi Köztársaság (Panoráma útikönyvek, 1980) ISBN 963 243 025 5