Pákolitz István

Pákolitz István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1919. szeptember 18.
Paks
Elhunyt1996. május 14. (76 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaPipellán Gabriella (1923–2013)
Foglalkozásapedagógus, író, költő, műfordító
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1965–1967)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1963)
SZOT-díj (1974)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Sablon • Wikidata • Segítség

Pákolitz István (Paks, 1919. szeptember 18. – Pécs, 1996. május 14.[1]) József Attila-díjas (1963) magyar író, költő, pedagógus.

Élete

A Tolna vármegyei Pakson született Pákolitz György és Homoki Magdolna gyermekeként.

1937–1942 között a kalocsai tanítóképző diákja volt. 1950–1952 között szaktanító, 1952–1954 között pedig szaktanár képesítést szerzett. 1965–1967 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.

1942–1945 között Maglódon, 1945–1954 között pedig Pakson tanított. 1944–45-ben Felső-Ausztriában hadifogoly volt. 1954–55-ben járási népművelési vezetőként dolgozott. 1955–1968 között a Baranya Megyei Tanács művészeti főelőadója, 1968–1980 között a Jelenkor szerkesztője, 1976-tól az Írószövetség dél-dunántúli csoportjának elnöke volt.

Költészete

Verseit a harmóniára törő lírai realizmus jellemezte, majd az 1960-as évek világképváltozása megrendülést, elégikus rezignációt hozott. Igazi hangváltást Koronák című 1974-es kötete jelentett: kísérletezett a modernizált klasszicizmussal, a szabad verssel, a szatirikus megoldásokkal. Kiemelkedők a gyerek- és ifjúkori élményvilágot feldolgozó versei. Diákkori emlékeit az 1980-as Bögrésdiákok című kisregényében írta meg. Gyermekeknek szóló kötetei is megjelentek.

Magánélete

1943-ban házasságot kötött Pipellán Gabriellával. Három gyermekük született: Gabriella (1944, Pécsi Gabriella néven néhány verseskötete jelent meg), István (1948) és Éva (1954).

Művei

  • Három költő (versek, 1954) (Boda Istvánnal és Petrovácz Istvánnal)
  • Évgyűrűk (vers, 1955)
  • Szüret (versek, 1958)
  • Altató (gyermekversek, 1961)
  • Fény és árnyék (versek, 1962)
  • Esti dal (versek, 1963)
  • Messzenéző (versek, 1965)
  • Igazságos Mátyás (elbeszélő költemények, 1966)
  • Ami lehet (versek, 1969)
  • Jel (válogatott versek, 1971)
  • Zöldarany (versek, 1972)
  • Pitypang (gyermekversek, 1972)
  • Koronák (versek, 1974)
  • Vargabetűk (versek, 1978)
  • Kínálgató (gyermekversek, 1979)
  • Bögrésdiákok (kisregények, 1980)
  • Kikerics (versek, 1981)
  • Bagolytrombita (gyermekversek, 1984)
  • Tűzbenéző (versek, 1987)
  • Mandulavirág (versek, hangjáték, 1989)
  • Megváltatlan (versek, 1993)
  • Pepitafüzetemből. Próza és vers; Pro Pannonia, Pécs, 1996 (Pannónia könyvek)
  • Busófarsang; Alexandra, Pécs, 1997
  • Pákolitz István levelesládájából, 1947–1994; sajtó alá rend., jegyz., utószó Nagy Imre; Pro Pannonia, Pécs, 2007 (Pannónia könyvek)
  • „Ha mondod még”. Pákolitz István válogatott versei és kisprózái; vál., szerk. Véryné Pákolitz Éva; Pákolitz István Városi Könyvtár, Paks, 2016 (Hiador könyvek)

Műfordítása

  • Stuart Mária (drámafordítás, 1959)

Díjai

Emlékezete

  • Pécsett utca viseli nevét.
  • A paksi városi könyvtár felvette a nevét.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 64. o. ISBN 978-963-06-7920-6

Források

  • Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1996, Biográf Kiadó, 1997
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

  • A magyar irodalom története
  • Kortárs magyar írók
Nemzetközi katalógusok
  • Irodalom Irodalomportál
  • Pécs Pécs-portál