Nguyễn Văn Thiệu : Wikipédia, a szabad enciklopédia

Nguyễn Văn Thiệu

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nguyễn Văn Thiệu

Dél-Vietnám 8., 9. és 10. elnöke
Hivatali idő 1965. június 14. – 1975. április 21.
Katonai pályafutása
Csatái	vietnámi háború indokínai háború

Született	1923. április 5. Phan Rang, Francia Indokína
Elhunyt	2001. szeptember 29. (78 évesen) Boston, USA
Párt	National Social Democratic Front

Házastársa	Nguyen Thi Mai Anh (1951–)
Foglalkozás	katonatiszt, politikus
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Vallás	katolicizmus

Díjak	National Order of Vietnam Distinguished Service Order Vietnam Campaign Medal Gallantry Cross Legion of Merit Croix de Guerre Military Merit Medal Armed Forces Honor Medal Meritorious Service Medal Grand Order of Mugunghwa



Nguyễn Văn Thiệu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nguyễn Văn Thiệu témájú médiaállományokat.

Nguyễn Văn Thiệu kiejtése (1923. április 5. – 2001. szeptember 29.) tábornok, Dél-Vietnám egykori elnöke.

Phan Rangban, kisbirtokos családban született 1923. április 5-én. Hazafias tizenévesként lépett be a Ho Si Minh vezette Việt Minhbe, ami Vietnám felszabadítását tűzte ki célul a francia uralom alól. Akkor lépett ki a szervezetből, amikor a mozgalom szovjet befolyás alá került és a kommunizmus felé fordult.

1949-ben végzett a Nemzeti Katonai Akadémián Huếben, az egykori fővárosban. A Bảo Đại király által alapított Vietnámi Nemzeti Hadsereg tiszti képzésén érte el a hadnagyi rangot.

1955-ben, a francia csapatok kivonulásával megalapították a Vietnámi Köztársaságot, ami így teljes szuverenitást élvezhetett. Ebben az időben Thiệu már a hadsereg alezredeseként szolgált.

1965 és 1967 között Nguyễn Cao Kỳ miniszterelnök kormánya alatt Dél-Vietnám államfője volt. 1967. szeptember 3-án a szavazatok 38%-ával elnyerte az új, szélesebb jogkörökkel felruházott elnöki széket. Ezen pozícióját Saigon elestéig, 1975-ig megtartotta.