Josef von Škoda

Josef von Škoda
Életrajzi adatok
Született	1805. december 10. Plzeň
Elhunyt	1881. június 13. (75 évesen) Bécs
Ismeretes mint	orvos professzor sebész bőrgyógyász patológus tanár kutató
Iskolái	Bécsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef von Škoda témájú médiaállományokat.

Josef Škoda (Joseph Skoda, Joseph von Škoda) (Pilsen, 1805. december 10. – Bécs, 1881. június 13.) cseh származású osztrák orvos, klinikai belgyógyász.

Élete

Škoda egy lakatos második fiaként született. 1825-től Franz bátyjával együtt orvostanhallgató volt a Bécsi Egyetemen. Matematika-fizika előadásokra is járt, majd 1831-ben az orvosi karon doktorált.

Továbbfejlesztette a(z orvosi) kopogtatás és hallgatózás módszerét,^[1] és feltárta azok fizikai alapjait.^[2]

1846-ban a Bécsi Egyetem orvosi karának patológiaprofesszora lett.

Az ún. Fiatal vagy Második Bécsi Orvosi Iskola megalapításával az ő, Karl von Rokitansky anatómiaprofesszor, valamint a bőrgyógyász Ferdinand von Hebra nevéhez fűződik a paradigmaváltás, amely a filozófiaorientált gyógyászat helyett a modern, tudományorientált gyógyítást vezette be. A gyógymódok specializációjával, fejlesztésével összefüggő új tudományág a „Bécsi orvosokat” világhírűvé tette.

Škoda kifinomult kutatási módszerei révén megváltozott a betegségek megértése; az 1800-as évek közepén még mindig fennálló ontológiai felfogástól az egyes betegségfolyamatok tudományos megismeréséig fejlődve.

1856-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia felvette tagjai sorába.

Emil Škoda gyáriparos nagybátyja volt.

Írásai

• Über Pericarditis in pathologisch-anatomischer und diagnostischer Hinsicht. (mit Jakob Kolletschka). Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, 1834
• Über die Perkussion. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, Wien, 1836, 20: 453-473. (Neue Serie, Band 9)
• Über den Herzstoss und die durch die Herzbewegungen verursachten Töne und über die Anwendung der Perkussion bei Untersuchung der Organe des Unterleibes. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, Wien, 1837, 22: 227–266. (Neue Serie, Bände 13 und 14
• Anwendung der Perkussion bei Untersuchung der Organe des Unterleibes. (mit A. Dobler). Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, Wien, 1838, 24: 5–46.
• Abhandlung über Perkussion und Auskultation. Wien 1839. Untersuchungsmethode zur Bestimmung des Zustandes des Herzens. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, 1839, 27: 528–559.
• Über Abdominaltyphus und dessen Behandlung mit Alumen crudum. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, volume 15, 1838.
• Untersuchungsmethode zur Bestimmung des Zustandes des Herzens. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, volume 18, 1939.
• Über Pericarditis in pathologischer und diagnostischer Beziehung. (mit Jakob Kolletschka). Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, 1839, 28: 55–74, 227–272, 397–433.
• Über Piorrys Semiotik und Diagnostik. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, Band 18, 1839.
• Über die Diagnose der Herzklappenfehler. Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates. Neue Serie, Band 21, 1840.
• Abhandlung über Perkussion und Auskultation. Wien, J. G. Ritter von Mösle Witwe & Braunmüller, 1839; 6. Auflage, 1864.
• Über die Pleura- und Herzbeutelergüsse. (mit Franz Schuh). Medicinische Jahrbücher des kaiserlich-königlichen österreichischen Staates, 1842.
• Erscheinungen, aus denen sich die Verwachsung des Herzens mit dem Herzbeutel am lebenden Menschen erkennen lässt. Reprint of the Royal Academy of Sciences (mathematics-natural history class) session, November 1851.
• Fälle von Lungenbrand behandelt und geheilt durch einathmen von Terpentinöldampfen. Zeitschrift der Gesellschaft der Aerzte in Wien, 1853, 9: 445–447.
• Über die Funktion der Vorkammern des Herzens und über den Einfluss der Kontraktionskraft der Lunge und der Respirationsbewegungen auf die Blutzirkulation. Zeitschrift der Gesellschaft der Aerzte in Wien, 1853, 9: 193–213.

Kitüntetései

• 1848-ban az Osztrák Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába
• 1861-ben birodalmi tanácsosi kinevezést kapott
• Az Orvosok Bécsben Társaság tiszteletbeli elnöke lett
• 1881-ben a bécsi Josefstadt (8. kerület) egyik utcája felvette az orvos nevét (Skodagasse)

Irodalom

• Constantin von Wurzbach: Škoda, Joseph. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 35. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1877, S. 66–72 (digitalizált)
• Julius Pagel: Skoda, Joseph Ritter von. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 34, Duncker & Humblot, Leipzig 1892, S. 446 f.
• Julius Pagel: Skoda, Joseph, in: Biographisches Lexikon hervorragender Ärzte des neunzehnten Jahrhunderts. Berlin und Wien 1901, Sp. 1605–1607
• D. Angetter: Škoda Josef von. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 12, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2001–2005, ISBN 3-7001-3580-7 S. 326.
• Gabriela Schmidt-Wyklicky: Skoda, Joseph. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 24, Duncker & Humblot, Berlin 2010, ISBN 978-3-428-11205-0 S. 487 f. (()
• Ilona Gälzer: Von einem abgerissenen Knopf zur Gründung der Skodawerke und von Skoda in Pilsen zu Skoda in Gaaden in Unsere Heimat, 84 (2013), Heft 1–4

Külső hivatkozások

• Életrajza a whonamedit.com-on (angolul)

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Josef von Škoda című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.