Jak–25

Jak–25
A monyinói repülőmúzeumban kiállított Jak–25 vadászrepülőgép
A monyinói repülőmúzeumban kiállított Jak–25 vadászrepülőgép
NATO-kódFlashlight–A / Mandrake
Funkcióvadászrepülőgép
Gyártó
  • Jakovlev
  • Szaratovi Repülőgépgyár
TervezőJakovlev-tervezőiroda (OKB–115)
Gyártási darabszám638
Fő üzemeltetőkSzovjetunió
Első felszállás1952. június 19.
Szolgálatba állítás1955
Szolgálatból kivonva1967
Háromnézeti rajz
A Jak–25 háromnézeti rajza
A Jak–25 háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–25 témájú médiaállományokat.

A Jak–25 (NATO-kódja: Flashlight–A / Mandrake) a szovjet Jakovlev-tervezőirodában kifejlesztett nyílazott szárnyú, sugárhajtású elfogó vadászrepülőgép és felderítő repülőgép. A Jak–25 típusjelet 1947-ben egy együléses sugárhajtású vadászgép prototípusának jelölésére is használták. Azt a gépet nem fejlesztették tovább, mert a MiG–15 gyártása mellett döntöttek.

Tervezése és fejlesztése

A Szovjetunió északi és keleti területeinek védelméhez szükség volt nagy hatótávolságú elfogó vadászrepülőgépre. Egy kétüléses, két sugárhajtóműves vadászgépre és felderítő változatára 1951. augusztus 6-án írt ki Sztálin specifikációt. A repülőgéphez az új Mikulin AM–5 gázturbinás sugárhajtóművet szánták. Az első prototípus, a Jak–120 1952. június 19-én szállt fel.

A hajtóműveket a szárnyak alatti gondolákba építették be, orrkerekes és törzs alatti főfutóval látták el, a szárnyvégeken egy-egy segédfutókerékkel. A törzsben a kétfőnyi személyzet egymás mögött, tandem elrendezésben helyezkedett el. A tekintélyes mennyiségű üzemanyag tárolására szolgáló tartályok lehetővé tették, hogy a gép utántöltés nélkül 2560 km-t repüljön. A gép orrában volt a radar nagyméretű antennája. Fegyverzete két 37 mm-es NL–37L gépágyú volt, egyenként 50 darabos lőszerjavadalmazással.

Néhány komoly probléma ellenére a gépet 1953-ra gyártásra készítették elő és az első sorozat 1954-ben el is készült. Az első sorozat példányai, melyeket a következő évben szállítottak le, még nem érték el tervezett bevethetőségüket az új Szokol radar hiányosságai miatt, ezért ezekbe az RP–1D Izmrud radar egy módosított változatát építették be. Amikor azután a Szokol (RP-6) 1955-ben elkészült, a velük felszerelt gépek jelölése Jak-25M lett. A Jak–25M-en egy sor más változtatást is végrehajtottak: a gépágyú visszalökés-csillapítót kapott, új AM-5A hajtóműveket szereltek be (azonos tolóerővel) és kissé megnövelték az üzemanyag kapacitást. 1955-ben több Jak–25M-et átalakítottak levegő-levegő rakéták próbájához.

A Jak–25 egyik változata, a Jak–25RV nagy magassági felderítő repülőgép (NATO kódneve Mandrake) 1959-ben készült el. Ez a gép teljesen új tervezésű, 23,4 m fesztávú egyenes szárnyat kapott (majdnem kétszer olyan széles volt, mint a Jak–25M vadászgép szárnya). Fényképezőgéppel és érzékelőkkel egészítették ki a törzs berendezéseit. Néhány példányba egy gépágyút is építettek.

A szárny kis felületi terhelése ellenére a Mandrake magassági teljesítménye gyenge maradt, mivel a sugárhajtóművel nagy magasságban problémák voltak, erős vibráció lépett fel és a primitív felszerelés miatt a személyzet munkája igen megerőltető volt. A szovjet légierő mégis 1974-ig használatban tartotta a Jak-25RV felderítőt. Néhány példány (jelölésük Jak–25RRV), melyeket radioaktív szennyezések észlelésére speciális érzékelőkkel szereltek fel, az 1970-es évek végéig szolgálatban maradt. 1971-ben ki akartak fejleszteni belőle egy magassági vadászgépet (Jak-25PA), de ez a törekvés sikertelen maradt.

A Jak-26 bombázó változatnak épült, de csak kilenc példány készült el belőle.

1961-ben a Mandrake személyzet nélküli könnyített változatából gyártottak egy sorozatot céltárgy céljából. A Jak–25RV-I szintén céltárgy volt, azonban ezt pilóta vezette és fegyverzet használata nélküli vadászgép gyakorlatokhoz használták. A Jak–25RV-II céltárgy távvezérléssel volt irányítható.

A szaratovi gyárban 483 gép készült, ebből 406 db Jak–25M változat volt és 10 db Jak–25R felderítő gép. Ezen kívül még 155 db Jak–25RV magassági felderítőt gyártottak le.

Műszaki adatok (Jak-25)

  • Személyzet: 2 fő
  • Hossz: 15,67 m
  • Fesztáv: 10,94 m
  • Magasság: 4,4 m
  • Szárnyfelület: 28,94 m²
  • Üres tömeg: 5675 kg
  • Teljes tömeg: 8675 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 9450 kg
  • Sugárhajtómű: 2 db Mikulin AM-5 (RD-5A)
  • Tolóerő: 23 kN
  • Legnagyobb sebesség: 1090 km/h
  • Hatótáv külső üzemanyag tankkal: 2700 km
  • Legnagyobb magasság: 15 200 m
  • Emelkedési sebesség: 30 m/s
  • Felületi terhelés: 327 kg/m²
  • Tolóerő/súly: 0,53
  • Fegyverzet: 2x37 mm Nugyelman NL-37 gépágyú (50 lőszer/gépágyú)

Jegyzetek

Források

Külső hivatkozások

  • Уголок неба
Sablon:Első generációs vadászrepülőgépek
  • m
  • v
  • sz
Első generációs vadászrepülőgépek
Sablon:Jakovlev
  • m
  • v
  • sz
Vadászrepülőgépek
Jak–1 •  Jak–3 •  Jak–7 •  Jak–9 •  Jak–15 •  Jak–17 •  Jak–19 •  Jak–23 •  Jak–25 •  Jak–28 •  Jak–38
Bombázó repülőgépek
Jak–2 •  Jak–4 •  Jak–28
Szállító repülőgépek
Jak–6 •  Jak–8 •  Jak–10 •  Jak–12 •  Jak–18T •  Jak–40 •  Jak–42 •  Jak–58 •  Jak–112
Felderítő repülőgépek
Jak–25 •  Jak–27 •  Pcsela
Helikopterek
Jak–M11FR–1 •  Jak–100 •  Jak–24
Gyakorló repülőgépek és műrepülőgépek
UT–1 •  UT–2 •  Jak–7 •  Jak–11 •  Jak–17 •  Jak–18 •  Jak–28 •  Jak–30 (1960) •  Jak–32 •  Jak–50 (II) •  Jak–52 •  Jak–53 •  Jak–54 •  Jak–55 •  Jak–130  •  Jak–152
Vitorlázó repülőgépek
AVF–10 •  AVF–20 •  Jak–14
AIR sorozat
AIR–1 •  AIR–2 •  AIR–3 •  AIR–4 •  AIR–5 •  AIR–6 •  AIR–7 •  AIR–8 •  AIR–9 •  AIR–10 •  AIR–11 •  AIR–12 •  AIR–13
Kísérleti repülőgépek
VVP–6 •  Jakovlev EG •  Jak–5 •  Jak–13 •  Jak–16 •  Jak–19 •  Jak–20 •  Jak–25 (I) •  Jak–26 •  Jak–30 (I) •  Jak–36 •  Jak–41 •  Jak–43 •  Jak–44 •  Jak–46 •  Jak–50 (I) •  Jak–141 •  Jak–200/Jak–210
Nemzetközi katalógusok
  • Hadtudomány Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap