II. Phraatész pártus király

II. Phraatész
Ragadványneve	Nagykirály, Arszakész, Philhellén
Pártus király
Uralkodási ideje
I. e. 132 – I. e. 127
Elődje	I. Mithridatész
Utódja	I. Artabanosz
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Arszakida
Született	kb. i. e. 147 Pártus Birodalom
Elhunyt	i. e. 127 (19 vagy 20 évesen) Pártus Birodalom
Édesapja	I. Mithridatész
Édesanyja	Rinnu
Testvére(i)	Rhodogune of Parthia
Házastársa	Laodiké
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Phraatész témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Phraatész (pártus nyelven 𐭐𐭓𐭇𐭕 Frahāt) a Pártus Birodalom királya i. e. 132-től i. e. 127-ig.

Phraatész I. Mithridatész fia volt. Fiatalon került trónra, eleinte anyja, Rinnu kormányzott helyette régensként. Rövid uralkodását nyugati szomszédjával, a Szeleukida Birodalommal való háborúskodás fémjelezte, amelynek uralkodója, VII. Antiokhosz Szidétész (i. e. 138–129) megpróbálta visszafoglalni a Mithridatész által elcsatolt területeit. Phraatész sikeresen visszaverte a támadást, a vereséget szenvedett Antiokhosz öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a fogságot. Röviddel később Phraatész elesett a keletről betörő szakák és tokhárok elleni összecsapásban. A trónon nagybátyja, I. Artabanosz követte.

Uralkodása

Phraatész a Pártus Birodalom területét hódításaival megsokszorozó I. Mithridatész és felesége, a méd Rimmu gyermekeként született i. e. 147 környékén.^[1] Pénzein is szereplő neve a pártus Frahāt ("adomány") görögösített (Φραάτης) változata.^[2]

Mithridatész i. e. 132-ben meghalt és a még kiskorú Phraatész követte a trónon; emiatt néhány hónapig anyja kormányzott helyette.^[3] Uralkodása kezdetén a dél-iráni Perszisz tartományt I. Darajannak adományozta, aki vazallusaként kormányozta az államot.^[4] Legyőzte és elfogta a Perszisztől északnyugatra fekvő Elümaisz királyát, Tigraioszt és a királyságot szintén vazallusává tette Kamnaszkirész uralma alatt.^[5]

Phraatész apja, Mihtridatész i. e. 138-ban elfogta a szelekiduák királyát, II. Démétrioszt, akit rangjának megfelelő körülmények között egyik palotájában tartott őrizet alatt. Démétriosz távollétében öccse, VII. Antiokhosz szerezte meg az uralmat. A fogoly király kétszer is megpróbált megszökni, másodszor már Phraatész uralkodása idején, de a határ közelében elfogták és visszaküldték hürkaniai palotájába feleségéhez (Mithridatész lányához) és gyerekeihez.

Miután VII. Antiokhosz legyőzte riválisait és megszilárdította hatalmát, i. e. 130-ban hadjáratot indított a pártusok ellen, korábban elfoglalt területeinek visszahódítására.^[6][7] A helyi arisztokrácia egy része átállt az ő oldalra és három csata árán visszafoglalta egész Babilóniát.^[8][9] Ugyanekkor, a pártusok nehézségeit kihasználva, nomádok törtek be a birodalom keleti határain.^[10] Antiokhosz pártus területen, Ekbatanában telelt át, majd még a tavasz előtt tárgyalásokat kezdett II. Phraatésszel.^[11] Győzelmei azonban elbizakodottá tették és túlzott követeléseket (Démétriosz elengedése, minden korábbi szeleukida terület visszaszolgáltatása, éves adó) támasztott. Phraatészt felháborította a követelés és megszakította a tárgyalásokat.^[11][10] Hogy meggyengítse Antiokhosz helyzetét, szabadon engedte Démétrioszt, remélve hogy a két fivér háborúzni kezd a trónért.

Antiokhosz katonái Ekbatanában rekvirálásaikkal, fosztogatásaikkal elidegenítették maguktól a helyi lakosságot.^[8] Így amikor i. e. 129 tavaszán Phraatész megtámadta a szeleukida sereget, a helybeliek a pártusokat támogatták. A csatában Antiokhosz vereséget szenvedett és megölték vagy öngyilkos lett, hogy elkerülje a fogságot.^[12] Phraatész állítólag ezt mondta ellenfele holtteste fölött: "Merészséged és mohóságod lett a végzeted, Antiokhosz; mert hatalmas kortyokban akartad lenyelni Arszakész birodalmát."^[13] Győzelme után elküldte katonáit, hogy ismét fogják el a szabadon engedett Démétrioszt, annak azonban sikerült biztonságban eljutnia Szíriába.

A pártus király elfogta Antiokhosz két gyermekét is, Szeleukoszt és Laodikét. Laodikét feleségül vette, Szeleukoszt pedig rangjának megfelelően tartotta, majd hazaküldte apja ezüstkoporsójával.^[14][15]

A meggyengült Szeleukida Birodalom feltehetően nem tudott volna ellenállni egy pártus inváziónak, de a keleti határokat most már komolyan fenyegették a nomád szakák és tokhárok betörései.^[16] Phraatész előbb kinevezte Himeroszt (akiből hamarosan zsarnok vált) a visszafoglalt Babilónia kormányzójává, majd keletre sietett. Serege jelentős részben Antiokhosz görög katonáiból állt, akik az ütközetben amikor látták, hogy a pártusok helyzete bizonytalanná válik, átálltak a nomádokhoz. II. Phraatész vereséget szenvedett és őt magát is megölték. Ahogyan Iustinus írta:

Phrahates pedig a scythák elleni háborújába magával vitte azt a görög sereget, amelyet az Antiochus ellen viselt háborúban ejtett foglyul, s amellyel gőgösen és kegyetlenül bánt. Egyáltalán nem gondolt azzal, hogy ezek ellenséges lelkületét a fogság egyáltalán nem szelídítette meg, sőt, hogy a méltatlankodás és az ellenül elkövetett jogtalanságok miatt még inkább úrrá lett lelkükön. Amikor tehát ezek a görögök látták, hogy a parthusok hadrendje meginog, fegyvereikkel együtt átálltak az ellenséghez és végrehajtották a régóta áhított bosszút fogságukért, legyilkolva a parthusok hadseregét, sőt magát Phrahates királyt is.^[17]

Pénzei

II. Phraatész az által kibocsátott pénzeken a perzsa eredetű "királyok királya" cím helyett a "nagykirályt" használta.^[18] A többi pártus uralkodóhoz hasonlóan trónra lépése után sajátja helyett az Arszakész nevet tüntette fel a pénzein, utalva a dinasztiai alapítójára, I. Arszakészra.^[19][20] Apja példáját követve az érméken feltüntette a philhellén ("görögbarát") jelzőt is; ennek célja az volt hogy megnyerje magának a meghódított területeken nagy számban élő görög nyelvű lakosságot.^[21] Szintén ezt a célt szolgálta a hellenisztikus diadém, mint fejdísz.^[22] Phraatész használta a babiloni eredetű, "az ország királya" (šar mātāti) címet is, ami ritkaságnak számít a pártus és szeleukida uralkodók között.^[23]

Jegyzetek

Irodalom

• Justin, Epitome of the Philippic History of Pompeius Trogus.
• Assar, Gholamreza F.. A Revised Parthian Chronology of the Period 91-55 BC. Istituti Editoriali e Poligrafici Internazionali (2006). ISBN 978-8-881-47453-0 
• Assar, Gholamreza F. (2009). „Artabanus of Trogus Pompeius' 41st Prologue”. Electrum 15, Kiadó: Kraków.  
• Antiochus, Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 2, 125–135. o. (1986) 
• Brown, Stuart C.. Ecbatana, Encyclopaedia Iranica, Vol. VIII, Fasc. 1, 80–84. o. (1997) 
• Brosius, Maria (2006), The Persians: An Introduction, London & New York: Routledge, ISBN 0-415-32089-5
• Curtis, Vesta Sarkhosh & Stewart, Sarah, eds. (2007), The Age of the Parthians, Ideas of Iran, vol. 2, London: I. B. Tauris
• Curtis, Vesta Sarkhosh (2007), "The Iranian Revival in the Parthian Period", in Curtis, Vesta Sarkhosh and Sarah Stewart, The Age of the Parthians: The Ideas of Iran, vol. 2, London & New York: I.B. Tauris & Co Ltd., in association with the London Middle East Institute at SOAS and the British Museum, pp. 7–25, ISBN 978-1-84511-406-0
• Colledge, Malcolm A. R.. Parthian art. Elek, 1–200. o. (1977) 
• (2010. május 27.) „The Arsacids and their State” XI, 21–52. o.  
• Dąbrowa, Edward (2013. május 27.). „The Parthian Aristocracy: its Social Position and Political Activity”. Parthica 15, 53–62. o.  
• (2018. május 27.) „Arsacid Dynastic Marriages”. Electrum 25, 73–83. o. DOI:10.4467/20800909EL.18.005.8925.  
• Daryaee, Touraj. The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012). ISBN 978-0-19-987575-7 
• Frye, Richard Nelson. The History of Ancient Iran. C.H.Beck, 1–411. o. (1984). ISBN 9783406093975 „false.” 
• Garthwaite, Gene Ralph (2005), The Persians, Oxford & Carlton: Blackwell Publishing, Ltd., ISBN 1-55786-860-3
• Grousset, René. The Empire of the Steppes: A History of Central Asia. Rutgers University Press, 1-687. o. (1970). ISBN 9780813513041 
• Invernizzi, Antonio. Nisa, Encyclopaedia Iranica 
• Kennedy, David (1996), "Parthia and Rome: eastern perspectives", The Roman Army in the East, Ann Arbor: Cushing Malloy Inc., Journal of Roman Archaeology: Supplementary Series Number Eighteen, pp. 67–90, ISBN 1-887829-18-0
• Hansman, John F.. Elymais, Encyclopaedia Iranica, Vol. VIII, Fasc. 4, 373–376. o. (1998) 
• The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes: A Historical Encyclopedia]. ABC-CLIO (2016. május 27.). ISBN 978-1610693912 
• Kosmin, Paul J.. The Land of the Elephant Kings. Harvard University Press, 1–423. o. (2014). ISBN 9780674728820 
• (2017. május 27.) „The Seleucids Imprisoned: Arsacid-Roman Hostage Submission and Its Hellenistic Precedents”, 25–50. o.  
• (2010. május 27.) „Mithradates I of Parthia and His Conquests up to 141 B.C.”, 229–245. o.  
• Pourshariati, Parvaneh. Decline and Fall of the Sasanian Empire: The Sasanian-Parthian Confederacy and the Arab Conquest of Iran. London and New York: I.B. Tauris (2008). ISBN 978-1-84511-645-3 
• Schippmann, K.. Arsacids ii. The Arsacid dynasty, Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 5, 525–536. o. (1986) 
• Schmitt, Rüdiger. Personal Names, Iranian iv. Parthian Period, Encyclopaedia Iranica (2005) 
• Shayegan, Rahim M. (2007), "On Demetrius II Nicator's Arsacid Captivity and Second Rule", Bulletin of the Asia Institute 17: 83–103
• Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418 
• Wiesehöfer, Josef. Frataraka, Encyclopaedia Iranica, Vol. X, Fasc. 2, 195. o. (2000) 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Phraates II című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: I. Mithridatész

Pártus király I. e. 132 – I. e. 127

Következő uralkodó: I. Artabanosz