Georges Leclanché
| Georges Leclanché | |
 | |
| Született | 1839. október 9.[1] Parmain |
| Elhunyt | 1882. szeptember 14. (42 évesen)[2][3] rue de Laval[2] |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Léopold Leclanché |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | École centrale Paris |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (1882. október 26. – , 42)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Leclanché témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Georges Leclanché (Parmain, 1839. – Párizs, 1882. szeptember 14.) francia kémikus.
A szárazelemet 1866-ban találta fel, és a neve után Leclanché-elemnek nevezték el.
Egy cink serlegből áll, amit egy zselatinnal besűrített ammónium-klorid oldattal töltenek meg. Ebbe a serlegbe szén elektródát merítenek, amit porított barnakővel (mangánoxid) fednek be.
Ebben az évben a párizsi kiállítás érmét kapta meg. Az elemet a belga Vasút és a belga Távirda azonnal bevezette.
Később (1871) az elemet tökéletesítette.
Jegyzetek
Források
- Mertens, Joost, 'The Theoretical Batteries of Georges Leclanché', Archives Internationales d'Histoire des Sciences 49, nr. 142 (June 1999), 75-102.
- corrosion-doctors.org: Leclanché életrajza
 | Ez a vegyészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Kémiaportál
Franciaország-portál
