Európai homoktövis
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Hippophae rhamnoides L. | ||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Európai homoktövis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Európai homoktövis témájú médiaállományokat és Európai homoktövis témájú kategóriát. |
Az európai homoktövis,[1] tengerparti homoktövis[1] vagy egyszerűen homoktövis[1] (Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó tüskés lombhullató cserje, melynek több alfaja van. Nemzetségének többi faja kevéssé ismert.
Elterjedés, élőhely
A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő.[3] Elterjedésének határai a Brit-szigetektől kelet felé Japánig és a Himalájáig tartanak.[4] Eredetileg Nepálból terjedt el Eurázsiában az utolsó jégkorszak után.[forrás?]
Magyarországon régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.[5] Helyenként vizek mentén a H. rhamnoides subsp. fluviatilis alfaj nő.[6]
Megjelenése, életmódja
A homoktövis 2–6 m magasra nő, kétlaki.[4] Igen fejlett gyökérzete van, amely képes megkötni a talajt meredek lejtőkön is. Szimbiózisban él sugárgombákkal (Actinobacteria), amelyek megkötik számára a levegő nitrogéntartalmát; emellett átalakítják az oldhatatlan szerves és ásványi anyagokat könnyebben felvehető formába.[7] Levelei váltakozó állásúak, lándzsásak, ezüstös csillagszőrökel fedettek a fonáki részükön.[3] A porzós virágzat 4-6 szirom nélküli virágból áll, barna színű. A termős virágzat sárga sziromszerű csészéből áll egyesével a másodéves vesszőkön. A virágzás ideje hazánkban március-április[3] Termései alsó állású magházból képződő álbogyók;[3] ovális vagy enyhén gömbölyded alakúak, az alapfajon 6–8 mm átmérőjűre nőnek, színük halvány sárgától a sötét narancssárgáig előfordul, tömege 0,2-1 g. Szeptember-októberben érik.[4] A nemesített fajtákon nagyobb méretű bogyók teremnek.
-
Hím egyed virágzata -
Női egyed virágzata
Fajták
Gyümölcstermesztéshez
- ‘Csujszkaja’ - júliusban érő[8]
- ‘Oranzsevaja’ - augusztus elején érik[8]
- ‘Jantarnaja’ - augusztus végén érő, nagyon termékeny[8]
- ‘Askola’ - augusztus végén érő, feldolgozásra alkalmas[9]
- ‘Hergo’ - korai, bőtermő[9]
- ‘Leikora’ - szeptember-októberi érésű, díszcserjének is alkalmas[9]
Felhasználása
Több országban termesztik gyümölcséért, a legnagyobb területen Kínában.[10]
Gyógyászati
Tibetben i.e. 900 évvel többek között vérkeringési rendszeri, emésztőrendszeri betegségek kezelésére és a bőr égési sérüléseinek gyógyítására használták.[6]
Manapság a gyógyszeripar a gyümölcshúsból és a magjából préselt olaját alapanyagként használja fel fájdalomcsillapító, fekélyekre kenőcs, sugárártalom elleni szerek, nőgyógyászati gyulladásgátlók készítéséhez[11]; valamint arckrémek és fogkrémek összetevőjeként is szerepel.[4]
Élelmiszeripari
Dzsem, zselé, ivólé, szirup, bor, likőr készül gyümölcshúsából.[11][12] Az északi termőhelyein élő emberek fontos téli vitaminforrása.[3]
Egyéb
Talajerózió elleni védekezés céljából is ültetik.[4]
Hatóanyagok
A homoktövis álbogyójában igazoltan előforduló, fiziológiailag hatékony anyagok: A-, C-, B1-, B6-, E és K-vitamin, karotinoidok, bioflavonoidok (pl. likopin), szerves savak (alma-, oxál-, borostyánsav), trigliceridek, glicerophospholipidek, phytoszterolok, polifenol-összetevők, ásványi anyagok (K, Mg, Ca, Na, Fe, Mn, Cu, Co).[6] Levelei és hajtásai 4-5% tannint tartalmaznak (ennek vérzéscsillapító és féregűző hatása van).[4] A leveleiből főtt tea magas vérnyomás ellen fogyasztható.[6]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 117., 395. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ a b c d e f g h i j EOL-NCBI Taxonomy: Hippophae rhamnoides. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
- ↑ a b c d e Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000. p. 351
- ↑ a b c d e f Plants For A Future: Hippophae rhamnoides - L.. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
- ↑ a b c d Bio2
- ↑ Rousseau, Hélène. Développement des techniques de reproduction végétative et essais de cultivars d'argousiers. Québec: Institut de recherche et de développement en agroenvironnement, 1-12. o. (2002). ISBN 2-922851-16-8
- ↑ a b c Bio1
- ↑ a b c Archivált másolat. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)fordnevű lábjegyzeteknek - ↑ a b Sol
- ↑ N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5 150. oldal
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hippophae rhamnoides című angol Wikipédia-szócikk Range című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 350–354. o. ISBN 963-9239-96-8
- ↑ Bio1: Varga, Endre. „Homoktövis Pázmándhegyen”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 12.)
- ↑ Bio2: Szalay dr., László. „Páratlan gyógyító hatás: A homoktövis”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 12.)
- ↑ Sol: Soltész Miklós. Homoktövis, Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda. ISBN 963 9358 31 2 (1997). Hozzáférés ideje: 2013. július 12.
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
További információk
- International Seabuckthorn Association (angol nyelven) Hozzáférés: 2013-07-11
- Thomas S.C. Li, W.R. Schroeder. „Sea Buckthorn (Hippophae rhamnoides L.): A Multipurpose Plant”, HortTechnology, 1996. október 1., 370–380. oldal. [2012. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 12.)
- The International Plant Name Index: Hippophae rhamnoides subsp. carpatica. (Hozzáférés: 2013. július 13.)
- A hazipatika.com oldalán található információk a növényről
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
