Ernst Bloch

Nem tévesztendő össze a következővel: Ernest Bloch.

Ernst Simon Bloch
Született	1885. július 8. Ludwigshafen am Rhein[1]
Elhunyt	1977. augusztus 4. (92 évesen) Tübingen[2]
Állampolgársága	német
Házastársa	Karola Bloch (1934–)[3]
Foglalkozása	filozófus egyetemi oktató teológus
Iskolái	würzburgi Julius-Maximilian egyetem Lajos–Miksa Egyetem
Kitüntetései	A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja Hazafias Ezüst Érdemrend A Zágrábi Egyetem díszdoktora A német könyvszakma békedíja (1967. október 15.)[4] Sigmund Freud-díj (1975)[5]
Sírhelye	Berg cemetery
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Keresztény kommunizmus 20. század
Iskola/Irányzat	Marxizmus
Fontosabb művei	The Principle of Hope Atheism in Christianity The spirit of utopia
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Simon Bloch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ernst Simon Bloch (Ludwigshafen, 1885. július 8. – Tübingen, 1977. augusztus 4.) német marxista filozófus.

Élete

Ludwigshafenben született, zsidó vasúti alkalmazott fiaként. Filozófiát tanult, majd 1913-ban elvette egy balti sörfőző lányát, Else von Stritzkyt, aki azonban 1921-ben meghalt. Második, Linda Oppenheimerrel kötött házassága is csupán néhány évig tartott. Harmadik felesége Karola Piotrowska, egy lengyel építész volt, akit 1934-ben Bécsben vett el. A nácik hatalomrajutását követően azonban menekülni kényszerültek, előbb Svájcba, majd Ausztriába, Franciaországba, Csehszlovákiába, majd végül az Amerikai Egyesült Államokba. Bloch 1949-ben tért vissza az NDK-ba, ahol Lipcsében katedrát kapott. Később a Német Tudományos Akadémia tagja lett. A berlini fal megépítése után az NSZK-ban, Tübingenben telepedett meg, és itt is halt meg 1977-ben.

Munkássága

Az uralkodó tudományos marxizmussal szemben az utópikus metafizikai marxizmus képviselője. Elmélete a jövő körül forog. Az anticipáció, a megelőlegzés a tudat jövőre vonatkoztatott képessége, amelyben a szükség megszüntetésének lehetőségei sejlenek fel. A még nincs, a még nem az, amelyre a várakozás és a remény irányul. A világ dialektikus folyamatát a még nem függvényében három kategória határozza meg. A front az időnek az a legközelebbi szakasza, amely a jövőt közvetlenül meghatározza. A novum a jövő tartalma, amely folyamatosan újul meg a reális lehetőségekből. A matéria a reális lehetőségek szubsztrátuma, anyaga, amely nem statikus adott anyaghalmaz, hanem dinamikus változásban lévő teremtő anyag. Az így előremutatóan (sőt utópisztikusan) felfogott történelem végcéljaként, Marxhoz hasonlóan, az emberi természet gazdagságának kibontakoztatását jelöli meg.

Főbb művei

• Az utópia szelleme (1918)
• Thomas Müntzer mint a forradalom teológusa (1921)
• Nyomok (1930)
• Korunk öröksége (1935)
• Szubjektum–objektum (1949)
• A remény-elv (1954–1959)
• Ateizmus a kereszténységben (1968)

Magyarul

• Ernst Bloch. Marxizmus, utópia, remény; Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
• Korunk öröksége; utószó Mesterházi Miklós, ford., jegyz. Bendl Júlia; Gondolat, Bp., 1989 (Társadalomtudományi könyvtár)
• Az utópia szelleme; ford., jegyz. Mesterházi Miklós; Gond-Cura Alapítvány, Bp., 2007 (Gutenberg tér)

Jegyzetek

Források

• Mesterházi Miklós: Ernst Bloch, avagy az örökség művészete. Budapest, 1991, Akadémiai
• http://www.dhm.de/lemo/html/biografien/BlochErnst/index.html Archiválva 2009. május 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Bloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.