Endó Súszaku

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Endó Súszaku
Élete
Született	1923. március 27. Tokió
Elhunyt	1996. szeptember 29. (73 évesen) Tokió
Sírhely	Saint Ignatius Church
Szülei	Tsunehisa Endō
Házastársa	Junko Endō
Gyermekei	Ryūnosuke Endō
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény, dráma
Kitüntetései	Order of Culture (1995) Akutagava-díj (1955) Tanizaki Prize (1966) Order of St. Sylvester (1971) Shinchosha literature award (1958) Person of Cultural Merit (1988) Japan Art Academy Prize
A Wikimédia Commons tartalmaz Endó Súszaku témájú médiaállományokat.

Endó Súszaku (遠藤 周作; Hepburn: Shūsaku Endō^?; Tokió, 1923. március 27. – Tokió, 1996. szeptember 29.) japán regény- és drámaíró, humorista, a legismertebb katolikus japán író.

Élete

Tokióban született, de szülei hamarosan a japán befolyás, majd megszállás alatt levő Mandzsúriába költöztek vele. 1933-ban a szülők elváltak, anyja hazavitte Endót Japánba, és katolikus nagynénje hatására 1935-ben megkereszteltették (a keresztségben a Pál nevet kapta).

Mellhártyagyulladása miatt alkalmatlan volt a II. világháborúban való részvételre, és később is sokat szenvedett légzőszervi bántalmaktól. Több műve kórházakban játszódik, ezekben a fizikai károsodás gyakran erkölcsi defektust szimbolizál. A Keió Egyetem francia szakának elvégzése után 1950-ben Franciaországba utazott, és a Lyoni Egyetemen két és fél évig Mauriacot, Bernanos-t és általában a francia katolikus írókat tanulmányozta.

Japánba való visszatérése előtt Palesztinába ment, hogy Jézus nyomdokaiban járhasson. Számos regényt és színdarabot írt, némelyiket 25 nyelvre lefordították. Gyakran emlegették a Nobel-díj esélyesei között, Graham Greene „korunk egyik legjobb írójának” nevezte,^[1] de elismerő méltatásokat kapott John Updike-tól, Misima Jukiótól is. Élete utolsó éveiben ikonikus figurává vált hazájában (ahol a keresztények lélekszáma ma sem haladja meg az 1%-ot), még televíziós talk-show-t is vezetett. 1985 és 1989 között a Japán PEN Club 10. elnöke volt. 1995-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntette ki a japán uralkodó.

Művészete

Első két regénye, a Siroi hito (1955, „Fehér ember”, elnyerte az Akutagava-díjat) és a Kiiroi hito (1955, „Sárga ember”) a nyugati és a japán ember kereszténység-, bűn- és bűntudatfogalmát állítja szembe egymással. Az Umi to dokujaku-ban (1957, „Tenger és méreg”) immorális japán orvosok viviszekciót hajtanak végre egy fogságba esett amerikai pilótán. Egyik legismertebb regénye, a Némaság^[2] (1966, Csimmoku, elnyerte a Tanizaki-díjat) a 17. századi japán keresztényüldözésekről szól, s olyan Krisztus-figura ábrázolására törekszik, akit az író honfitársai is el tudhatnak fogadni. Másik népszerű regénye, a Szamurai (1980, „A szamuráj”, elnyerte a Noma-díjat) félig történelmi regény, amely egy 1614-es japán küldöttség útját írja le Mexikóba és Európába, félig pedig „énregény” egy japán ember keserves útjáról a kereszténységhez.

Magyarul

• Némaság; ford. Lukács László; Szt. István Társulat, Bp., 1987
• Némaság; ford. Galamb Zoltán; Cartaphilus, Bp., 2013
• Csodálatos bolond; ford. Nemeshegyi Péter és Iketmatsu-Papp Gabriella; Jezsuita, Bp., 2023.

Jegyzetek

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
• Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567
• Philip Yancey tanulmánya
• Shusaku Endo
• Caryl Phillips esszéje