Colin Davis (karmester)
| Colin Davis | |
 | |
| Született | Colin Rex Davis 1927. szeptember 25.[1][2][3][4][5] Weybridge[6] |
| Elhunyt | 2013. április 14. (85 évesen)[1][2][3][4][5] London |
| Állampolgársága | brit[7] |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Joseph Wolfe |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Zenei pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Műfajok | komolyzene |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Colin Davis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir Colin Rex Davis (London, 1927. szeptember 25. – London, 2013. április 14.) angol karmester.
Élete, munkássága
Apja, Reginald George banki ügyintéző, anyja Lillian Davis volt. Hét gyermekük közül Colin volt az ötödik. Tanulmányaiban egy jómódú dédnagybácsi segített neki, a Nyugat-Sussex-i Christ's Hospital iskolában tanult. Az iskolában egy idősebb diáktársa biztatta, hogy kezdjen el klarinétot tanulni. A zenei képzéshez ösztöndíjat kapott a londoni Royal College of Music-ba, ahol Frederick Thurstonnál tanult. Közben zenekari klarinétosként részt vett Hector Berlioz L'enfance du Christ (Krisztus gyermekkora) című oratóriumának előadásában. A mű annyira megérintette, hogy úgy döntött, karmester lesz (és innen eredeztethető Berlioz iránti későbbi elhivatottsága is). A karmesteri órák látogatására azonban nem volt jogosult, mert nem tudott zongorázni.
Végzés után behívták katonai szolgálatra, és egy lovassági zenekarba került klarinétosnak. Ezután a Royal College-beli néhány társával együtt megalakította a Kalmar Orchestra nevű együttest, amelyet ő vezényelt, a karmesterkedést egyedül tanulta meg. Az együttes hamarosan félprofi szervezetté alakult, Chelsea Opera Group néven. Davist ekkoriban már – néhány Mozart-opera (A színigazgató, Don Giovanni) kiváló és stílusos előadása után – egyre jobban meg- és elismerték.
1952-ben a Royal Festival Hall balettzenei vezetője lett. 1957–1959 között a BBC Scottish Orchestra (ma Scottish Symphony Orchestra) segédkarmestere volt. 1958-ban debütált a Covent Gardenben a Szöktetés a szerájból című Mozart-operával. 1959-ben, amikor Otto Klemperer megbetegedett, átvette a Don Giovanni előadását a Royal Festival Hallban, és a produkció széles körű elismerést hozott neki. 1960-ban szinte megismétlődött a történet, ekkor Thomas Beecham betegedett meg, és Colin Davis zseniálisan ugrott be a glyndebourne-i Varázsfuvola előadásban.
1961-ben kinevezték a Sadler's Wells Opera zenei igazgatójává, de 1964-ben lemondott, hogy inkább a szimfonikus zene felé fordulhasson, főleg a Londoni Szimfonikus Zenekarral. 1967-ben kinevezték a BBC Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri posztjára, ahol nagy szabadságot kapott a zenekar repertoárpolitikájának kidolgozásában. Közben több alkalommal vezényelte a Royal Opera Company-t, és felfedezte maga számára Michael Tippett műveit. Karrierje ekkoriban határozottan nemzetközi fordulatot vett, New York-i és bostoni főkarmesteri posztokkal. 1971-ben Solti György utódjaként a Royal Opera House zenei igazgatója lett. Általános elismerést kapott általában a repertoárért, a Mozart előadásokért, Berlioz Trójaiakjáért, a két Tippett-operáért (A szentivánéji házasság, The Knot Garden), mindamellett némi kritikát is kapott az 1974–1976-os Ring-ciklusért. Ennek ellenére felkérték, hogy 1977-ben Bayreuthban vezényelje a Tannhäusert. Ő volt az első brit karmester, aki vezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon.
1984-ben, Rafael Kubelík utódjaként elfogadta a müncheni Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri pozícióját, akikkel 1986-ban egy Észak-amerikai turnét teljesített. Ugyanebben az évben lemondott a Royal Opera House-ban betöltött pozíciójáról, hogy több ideje legyen a vendégszereplésekre. 1994-ig maradt a müncheni zenekarnál, miközben a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere volt. 1995-ben kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé, ahol a haláláig maradt. Először még 1959-ben vezényelte a zenekart, majd 1964-ben ő vezette a zenekar első világ körüli turnéját, 1997-ben pedig az ő irányításával szerepeltek először a New York-i Lincoln Centerben.
Felesége 2010-ben bekövetkezett halála után az egészsége rohamosan romlott. 2011 februárjában leesett a Covent Garden dobogójáról. Utolsó fellépése egy amatőr londoni zenekarral és Thomas Gould szólistával volt, egy hónappal a halála előtt. 2013. április 14-én, 85 éves korában hunyt el Londonban.
Magánélete
1949-ben feleségül vette April Cantelo szopránt, aki hamarosan saját karriert futott be. Két gyermekük született, Suzanne és Christopher. A házasság 1964-ben ért véget, és még ebben az évben elvette az iráni Ashraf Nainit (becenevén Shamsit). Öt gyermekük született, közülük Joseph Wolfe (megváltoztatta a családnevét, hogy ne apja jusson eszébe senkinek) karmester lett. Második felesége 2010 júniusában halt meg.
Díjai, elismerései
1965-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét, 1980-ban lovaggá ütötték, 2001-ben az Order of the Companions of Honour tulajdonosa lett. 1995-ben elnyerte a Királyi Filharmonikusok Társaságának aranyérmét, 2009-ben a Királynői Érmet a Zenéért. Emellett számos nemzetközi elismerést kapott: többek között: Ordine al Merito della Repubblica Italiana (Olaszország), Ordre des Arts et des Lettres, Becsületrend (Franciaország), Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland (Németország), Suomen Leijonan Ritarikunta (Finnország) stb. 2006-ban Verdi Falstaffjának 2004-es felvételéért Grammy-díjat kapott.
Felvételei
Colin Davis rendkívül termékeny volt a hangfelvételek készítése terén, 1958-től kezdődően haláláig több mint 300 szimfonikus művet, hangversenydarabot, oratorikus művet és operát rögzített. Ezek a lemezek már a kezdetektől elismerést arattak és igen népszerűek voltak. Felvételeit a halála után is rendszeresen újra kiadják. A Discogs nyilvántartásában 623 hangfelvétele szerepel (ezek közül több másodkiadású).
Az alábbi táblázatban válogatás található az AllMusic és a Discogs listája alapján.
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 1958 | Mozart: Symphonies Nos. 29 & 39 | Sinfonia of London | World Record Club |
| 1959 | Rachmaninov: Piano Concerto No.2 | Peter Katin, The New Symphony Orchestra of London | Ace of Clubs |
| felvétel 1960. július (élő) | Mozart: A varázsfuvola | Pilar Lorengar, Richard Lewis, Sir Geraint Evans, Margareta Hallin, Székely Mihály stb., a Glyndebourne-i Fesztivál Énekkara, Royal Filharmonikus Zenekar | Walhall |
| 1961 | Mozart: Divertimento in D Major, K.251, Divertimento in F Major, K.247 | The English Chamber Orchestra | L'Oiseau-Lyre |
| 1962 | Mozart: Overtures | Royal Philharmonic Orchestra | His Master's Voice |
| 1963 | Hector Berlioz: Beatrice et Benedict | The London Symphony Orchestra | L'Oiseau-Lyre |
| 1965 | Stravinsky: Orpheus, Symphony in 3 Movements | The London Symphony Orchestra | Philips |
| 1967 | Mozart: Idomeneo | George Shirley, Ryland Davies, Margherita Rinaldi, Pauline Tinsley, BBC Symphony Orchestra & Chorus | Philips |
| 1968 | Bartók: Piano Concerto No. 2; Stravinsky: Concerto for Piano and Wind | BBC Symphony Orchestra | Philips |
| 1969 | Berlioz: Te Deum | London Symphony Orchestra & Chorus, Wandsworth School Boys’ Choir, Franco Tagliavini, Nicolas Kynaston | Philips |
| 1970 | Tippett: The Midsummer Marriage | Alberto Remedios, Joan Carlyle, Raymund Herincx, Elisabeth Harwood, Royal Opera House, Covent Garden Orchestra & Chorus | Philips |
| 1971 | Mozart: „Great” Mass in C Minor K. 427 | Helen Donath, Heather Harper, Ryland Davies, Stafford Dean, John Constable, London Symphony Orchestra & Chorus | Philips |
| 1973 | Tippett: Symphony No. 3 | Heather Harper, London Symphony Orchestra | Philips |
| 1975 | Beethoven: Piano Concertos Nos. 2 and 4 | Stephen Bishop, BBC Symphony Orchestra | Philips |
| 1978 | Britten: Peter Grimes | Jon Vickers, Heather Harper, Jonathan Summers, Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden | Philips |
| felvétel 1981 | Sir Michael Tippett: Versenymű hegedűre, brácsára és gordonkára („Hármasverseny”) | Pauk György, Nobuko Imai, Ralph Kirschbaum, Londoni Szimfonikus Zenekar | Philips, Decca |
| 1984 | Mendelssohn: Symphonie Nr. 3 „Scottish”, Overture Midsummer Night’s Dream | Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks | Orfeo |
| 1987 | Tchaikovsky: Piano Concerto No. 1, Violin Concerto | Salvatore Accardo, Claudio Arrau, Boston Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra | Philips |
| 1990 | Brahms: Symphony No. 4 | Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks | RCA Victor |
| 1992 | Schumann, Grieg: Piano Concertos | Murray Perahia, Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks | Sony Classical |
| 1994 | Sibelius: Symphonies Nos. 3 & 5 | London Symphony Orchestra | RCA Victor |
| 1996 | Mahler: Symphony No. 4 | Angela Maria Blasi, Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks | RCA Victor |
| 1998 | Brahms: Piano Concerto No. 2, 8 Piano Pieces Op. 76 | Stephen Kovacevich, London Symphony Orchestra | Decca |
| 2000 | Strauss: Four Last Songs; Wagner: Wesendonck-Lieder | Jessye Norman, Kurt Masur, Gewandhausorchester Leipzig, London Symphony Orchestra | Philips |
| 2002 | Elgar: Symphony No. 2 | London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2003 | Stravinsky: Oedipus rex | Ralph Richardson, Ronakd Dowd, Raimund Herincx, Patricia Johnson, Harold Blackburn, Alberto Remedios, Royal Philharmonic Orchestra | EMI Music Distribution |
| 2004 | Verdi: Falstaff | Michele Pertusi, Carlos Alvarez, Ana Ibarra, Marina Domasenko, Jane Henschel, Maria Josè Moreno, Bülent Bezdüz, London Symphony Orchestra & Chorus | LSO Live |
| 2005 | Elgar: Symphonies Nos 1 & 2, Symphony 3 (Elaborated by Anthony Payne) | London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2007 | Berlioz: Harold in Italy, Rêverie et Caprice | Yehudi Menuhin, John Pritchard, Philharmonia Orchestra | EMI Music Distribution |
| 2008 | Mozart: Requiem | Marie Arnet, Anna Stéphany, Andrew Kennedy, Darren Jeffry, London Symphony Orchestra & and Chorus | LSO Live |
| 2010 | Tippett: A Child of Our Time | Jessye Norman, Janet Baker, Richard Cassily, John Shirley-Quirk, BBC Symphony Orchestra, BBC Choral Society, BBC Singers | Philips |
| 2012 | Carl Nielsen: Symphonies Nos 1 & 6 | London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2013 | Berlioz: Grande Messe des Morts | Barry Banks, London Philharmonic Choir, London Symphony Chorus, London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2014 | Haydn: Symphonies Nos. 92, 93 & 97–99 | London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2016 | Sibelius: Symphonies Nos. 1-7: Kullervo; The Oceanides; Pohjola's Daughter | London Symphony Orchestra | LSO Live |
| 2020 | Elgar: Symphony No. 2, Coronation March, Imperial March | London Symphony Orchestra | Alto |
| 2020 | Berlioz: Symphonie Fantastique, Shepherds’ Farewell, Romeo & Juliet | London Symphony Orchestra | Alto |
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ LIBRIS, 2009. április 3. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2013. november 17.)
Források
- Joseph Stevenson: Colin Davis. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- David Nice: Sir Colin Davis obituary. theguardian.com. (angolul) Guardian News & Media Limited (2013. április 14.) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- David Patmore: Colin Davis. naxos.com. (angolul) Naxos Records (2022) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- Greg Cahill: Sir Colin Davis, 1927–2013. Strings, 2013. április 15. (Hozzáférés: 2014. december 25.)
- Will Grant – Richard Morrison: Sir Colin Davis dies aged 85. thetimes.co.uk. (angolul) The Times (2013. április 15.) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- Colin Davis. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- Sir Colin Davis. discogs.com. (angolul) Discogs (2022) (Hozzáférés: 2022. június 10.)
Komolyzenei portál
Operaportál
