Bezenye

Bezenye
Római katolikus templom és Nepomuki Szent János-szobor
Bezenye címere Bezenye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Mosonmagyaróvári
Jogállás	község
Polgármester	Márkus Erika (független)[1]
Irányítószám	9223
Körzethívószám	96
Népesség
Teljes népesség	1392 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	44,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	30,03 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 57′ 42″, k. h. 17° 12′ 56″47.961719444444, 17.2155547.961719°N 17.215550°EKoordináták: é. sz. 47° 57′ 42″, k. h. 17° 12′ 56″47.961719444444, 17.2155547.961719°N 17.215550°E
Bezenye Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Bezenye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bezenye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bezenye (horvátul: Bizonja, Bizunja, németül: Pallesdorf, szlovákul: Beziň) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járásban.

Fekvése

Bezenye Győr-Moson-Sopron vármegye északnyugati szegletében, a Mosoni-síkságon, az osztrák-szlovák-magyar hármashatárnál Mosonmagyaróvár és Rajka között fekvő település. (A folyószabályozás előtt a Szigetközhöz tartozott.^[3])

A község főutcája 15-ös főút; ezen felül még egy országos közút érinti, az 1501-es út, amely Hegyeshalom központjában ágazik ki az 1-es főútból és itt ér véget 7,4 kilométer megtétele után. Vasúti megállóhelye, Bezenye megállóhely megközelíthető a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalon.

Élővilága

2024-ben is fészkeltek a gólyák a faluban.

Története

A település a római kor óta lakott. Népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel a közelben. A honfoglalás után a gyepű védelmére besenyőket telepítettek ide. A falu később teljesen magyarrá vált. A 16. században a magyarok mellé nagyszámú horvát költözött, akik Dalmáciából érkeztek és a törökök űzték el őket korábbi lakóhelyükről.

Első okleveles említése:1262-ből Bezene.^[4] Első templomát 1400 előtt Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. A törökök elpusztították és a Dalmáciából elűzött horvátok menekültek ide és telepedtek le, 1884-ig Albrecht főherceg hűbéres birtoka volt. A falu lakói még 1930-ban is zömmel horvátnak vallották magukat. Bizonyítékul szolgálnak erre a temető fejfáinak feliratai. A XVIII. században pedig német telepesek érkeztek. Így vált többnemzetiségű településsé.

1715-ben a település adófizetői:^[5] Andreas Jaksics; Laurentius Szigeti; Johannes Kustrics; Johannes Benkovics; Johannes Rocza; Thomas Behon; Johannes Varga; Fabianus Vomics; Laurentius Ezel; Georgius Radicz; Georgius Vas; Georgius Czupics; Michael Bindis; Jacobus Kovács; Martinus Novics; Blazius Zlama; Georgius Ambrus; Paulus Jankovics; Johannes Hujber; Georgius Kopinics; Stephanus Petkovics; Johannes Fekete; Andreas Kajtar; Adamus Czimit; Nicolaus Glavanovics; Georgius Drobirith; Jacobus Tinczki; Martinus Treha; Mathias Kiraly; Vittus Choch; Georgius Vindis; Simon Jankovics; Gregorius Tomasics; Michael Milotics; Paulus Ivanics; Martinus Gubovics; Johannes Radics; Paulus Farkass; Adamus Lipcsics; Thomas Lipcsics; Adamus Dekics; Johan Faló; Petrus Sterkovics; Mathias Molnar; Petrus Molnar; Martin Behan; Johannes Gubovics; Mathias Ambrus; Jacobus Gyuri; Nicolaus Kovács; Laurentius Gyukeres; Johannes Gyukeres; Thomas Mramor; Gregorius Szurics; Martinus Klemensics; Joannes Behon; Georgius Behon; Mattheus Csuklics; Michael Chorvatt; Paulus Horgos; Georgius Benkovics; Vittus Fleiss; Andreas Rupics; Gregorius Benkovics; Andreas Kis; Paulus Brenesics; Georgius Novics; Paulus Simko; Mathias Nuszer; Andreas Szabo; Martin Komenda; Laurentius Lipar; Mathaeus Zariza; Elizabetha Molnar; Johannes Freha; Gregorius Greguly; Thomas Bucza; Bartholomeus Takacs; Jacobus Petrle; Laurentius Radovics; Paulus Majorics; Mattheus Pressen; Blasius Klemensics; Johannes Fekete

A Pallas nagy lexikona^[6] szerint: kisközség Moson várm. rajkai j-ban, (1891) 1245 horvát, német és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.

1910-ben a falu szinte teljesen tisztán (99,1%) római katolikus vallású, azonban nemzetiségi összetétele tekintetében igen heterogén volt: 1367 lakosából 954 horvát (69,7%), 211 magyar (15,4%), 198 német (14,5%), 3 fő tót (szlovák) és 1 egyéb anyanyelvű személyt írtak össze.

Napjainkban a település lakóinak kb. 2/3-a vallja magát horvát nemzetiségűnek. A faluban aktív egyesületi és kulturális élet folyik. Működik a horvát kisebbségi önkormányzat és szervezi a Bezenyei Horvát Napokat [1].

Elnevezései

A település német neve Pallesdorf. Horvátul a hivatalos neve Bizonja. A dunacsúniak Bizunja-nak nevezik a falut.^[7]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Schmatovich Mátyás (független)^[8]
• 1994–1998: Schmatovich Mátyás (KDNP)^[9]
• 1998–2002: Schmatovich Mátyás (független)^[10]
• 2002–2006: Schmatovich Mátyás (független horvát kisebbségi)^[11]
• 2006–2010: Kammerhofer Róbert (független)^[12]
• 2010–2014: Kammerhofer Róbert (független)^[13]
• 2014–2019: Kammerhofer Róbert (független)^[14]
• 2019–2024: Márkus Erika (független)^[1]
• 2024– :

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 30,5% horvátnak, 4,4% németnek, 9% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66%, református 1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,1% (24% nem nyilatkozott).^[15]

Nevezetességei

• Wurcz-ház - a település legrégebbi háza - horvát gyűjtemény (Ady Endre u. 11)
• XVIII. század elején épített és a XIX. században megnagyobbított templom. 1812: átépítették. Orgonáját (1/12 m/r) 1886: Mozsny Vince építette, 1940: az Angster gyár átépítette.
• Pestis-oszlopok
• Szent István szobor
• „Gyereház”^[16]
• Jorgován énekkar és a Mali Bizonjci ifjúsági ének- és néptánc együttes
• Bezenyei kavicsbányatavak (horgászvizek)
• Bizonjski Tamburaši (tamburazenekar)

Itt született

• Laáb Gáspár (1747-1834) földmérő, vízépítő-mérnök.^[17] 1770-től több mint ötven esztendőn át Moson vármegye mérnökeként dolgozott a Mosoni-Duna, a Lajta, a Fertő és a Hanság szabályozásán. A korai szakképesítésű magyar mérnöknemzedék egyik legkiemelkedőbb tagja volt.
• Laáb Mátyás (1746–1823) horvát katolikus pap, író, fordító, az első teljes gradišćei horvát Újszövetség fordítója
• Ambrus Callistus (1783-1845) ferences rendi szerzetes
• Pogány (Piufsich) János (1907-1983) piarista szerzetes, országos hírű matematikatanár. Tanított Vácott, Debrecenben, Szabadkán és Budapesten. 1957-ben Beke Manó-díjat kapott.

Hivatkozások

További információk

• Bezenye Község Hivatalos Honlapja
• Bezenye látnivalói