Alexandre Cabanel

Alexandre Cabanel
Önarcképe (1852)
Önarcképe (1852)

Született1823. szeptember 28.
Montpellier
Meghalt1889. január 23. (65 évesen)
Párizs
Sírhelycemetery Saint-Lazare (Montpellier)
Alkotott1840–1874
Nemzetiségefrancia francia
Stílusaakadémista
IskoláiÉcole des beaux-arts (Párizs)
Mestere(i)François-Édouard Picot
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Cabanel témájú médiaállományokat.

Alexandre Cabanel (Montpellier, 1823. szeptember 28. – Párizs, 1889. január 23.) francia festő és tanár, az akadémiai stílus egyik legjelesebb képviselője.

Életpályája

Vénusz születése (1863)

Egy szegény ácsmester családjában született, iskoláit szülővárosában végezte, az École des Beaux Arts-ban Charles Matet fedezte fel tehetségét, ennek köszönhetően 1839-ben ösztöndíjjal a párizsi École des Beaux-Arts lett tanulmányainak színhelye, itt François-Édouard Picot volt a mestere. Hamarosan elérte a siker, Krisztus a bírák előtt című képével elnyerte a második római nagydíjat 1845-ben, s a Medici-villa rezidense lett 1850-ig.

Arcképeivel, mitologikus és történelmi jeleneteivel nagy sikereket aratott a hivatalos párizsi Salon kiállításain. III. Napóleon francia császár kedvenc festője volt. Magát a császárt is megfestette (1867). A császár személyes gyűjteménye és a Musée du Luxembourg számára vásárolt számos A. Cabanel-képet, ezeket ma a Musée d'Orsay őrzi. Európai és amerikai gyűjtők is vették képeit. Cabanel híressé vált Vénusz születése (1863) című képének reprodukcióira maga a császár kötött szerződést.

1863-tól tanított a párizsi Académie des Beaux-Arts-ban és számos később híressé vált képzőművész-hallgatót oktatott. Számos magas kitüntetést kapott, köztük a francia Becsületrend lovagja, majd parancsnoka kitüntetéseket. 1887-ben a Belgiumi Királyi Akadémia tagjává választották.

A Vénusz születése mellett legismertebb képei, Önarcképe és a Négy évszak. A sikeres akadémikus festőt azonban számos elmarasztaló kritika is érte a feltörekvő, majd polgárjogot nyert új művészeti irányzatok képviselői részéről, a naturalizmus szemszögéből leginkább Émile Zola, az impresszionisták részéről kivált Édouard Manet bírálta. Théophile Thoré-Bürger francia író és művészettörténész is kifejezte sajnálkozását Cabanel akadémizmusa miatt. Mindezek mellett a képzőművészeti tudás alapjait mesterien oktatta és alkalmazta, amit természetesen senki sem vitatott.

Tanítványai

Keresztelő János (1849)

Források

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Alexandre Cabanel Works Online

További információk

Artcyclopedia

Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 34728607
  • LCCN: nr90008003
  • ISNI: 0000 0000 6661 7370
  • GND: 121918319
  • SUDOC: 145893642
  • BNF: cb14970934h
  • ULAN: 500004789
  • RKD: 14632
  • Művészet Művészetportál
  • Franciaország Franciaország-portál