Étienne Jacques Joseph Macdonald

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Étienne Jacques Joseph Macdonald
Született	1765. november 17. Sedan
Meghalt	1840. szeptember 2. (74 évesen) Courcelles-le-Roy kastély Beaulieu-sur-Loire
Sírhely	Père-Lachaise temető Grave of Macdonald
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Szolgálati ideje	1785–1830
Rendfokozata	tábornagy a francia császárság marsallja
Csatái	jemappes-i csata, trebbiai csata, marengói csata, wagrami csata, lützeni csata, lipcsei csata
Kitüntetései	Taranto hercege, francia becsületrend nagy sas, Franciaország pair-je
Gyermekei	Alexandre Macdonald
Étienne Jacques Joseph Macdonald aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne Jacques Joseph Macdonald témájú médiaállományokat.

Étienne Jacques Joseph Macdonald (Sedan (Ardennes), 1765. november 17. – Courcelles-le-Roy kastély Beaulieu-sur-Loire, 1840. szeptember 2.) francia tábornok, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Taranto hercege.

Élete és pályafutása

Apja Franciaországban letelepült skót jakobita emigráns volt, a Hebridák egyik szigetéről származott. A francia hadseregbe belépett és az első koalíciós háborúban gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1792-ben már mint tábornok harcolt Dél-Németalföldön és Hollandiában. 1796–1797-ig Napoléon Bonaparte tábornok parancsnoksága alatt harcolt Itáliában. 1798-ban a Pápai állam francia kormányzója lett, 1799-ben Moreau segítségére sietett, de június 17-20-ig a trebbiai csatában vereséget szenvedett az egyesült osztrák-orosz hadseregtől.

1804-ben elveszítette Napóleon császár kegyét, de 1809-ben ismét belépett a hadseregbe, és nagy része volt a wagrami győzelem kivívásában. Ezért Napóleon császár marsallá és Taranto hercegévé nevezte ki. Macdonaldnak jelentős szerep jutott a győri csatában, ahol a franciák szétverték a nemesi feudális kontingensekből álló, szinte középkori harcmodorral küzdő magyar sereget.

1810-ben Spanyolországban harcolt, az 1812-es oroszországi hadjáratban pedig a legszélső balszárnyat vezette, mely Friedrich August von York herceg, tábornagy porosz hadtestéből állott. 1813-ban mint önálló hadvezér augusztus 28-án súlyos vereséget szenvedett Katzbach mellett Blücher porosz fővezértől. Az 1814-es szerencsétlen hadjárat után ő javasolta Napóleonnak, hogy mondjon le.

1815-ben a száz nap alatt nem csatlakozott Napóleonhoz, ezért XVIII. Lajos király Franciaország pair-jévé és a Becsületrend nagykancellárjává nevezte ki. A júliusi forradalom után Courcelles-Le Roy kastélyba vonult vissza.

További információk

• napoleon.lap.hu
• Napóleon marsalljai (franciául)

Kapcsolódó szócikkek

• Napóleoni háborúk

Ez a francia személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!